A Szigeten járt az aHang!

Az aHang is kiment egy napra a Szigetre! Galgóczi Péter aktivistával megnéztük, hogy áll jelenleg a fesztivál az akadálymentesség terén. Olvassátok el, nézzétek meg Péter tapasztalatait!

“Két három évente meglátogatom a Szigetet. Kíváncsisággal tölt el, milyen változásokat eszközölnek az akadálymentesítés terén. mennyire hat rá a fővárosban tapasztalható pozitív fejlődés. Nekivágtunk az aHang munkatársával, Papp Dórával videó és képriportot készíteni…
A turné után emígyen éreztem magam:

Nagyon bonyolult érzések kavarognak bennem, hogy összefoglaljam, milyen volt a Szigeten lennem. Kerekesszékes, nem túl magas majd ötvenes férfiként. Tudom, kevesen vágynak arra, hogy egyedül legyenek jelen egy ilyen fesztiválon, de én mindig vágyom rá, hogy adjak egy kis élménycunamit a magányos farkas énemnek.
Felmerül a kérdés, miért akar egyedül egy sérült testű ember a Szigetre kimenni szórakozni?

Pont azért, mert felmerül a kérdés. Pont azért, mert nem egyértelmű, hogy annyi jogunk van egyedül lenni, mint bárki másnak, és akkor vágyunk társaságra, ha  kollégáink, barátaink velünk tartanak, just for fun, vagy ha a szerelmünkkel kívánunk elmerülni a forgatagban. És nem a személyi segítőnkkel.

Ezért mentünk ki barátommal, Papp Dórával feltérképezni, milyen fejlődés tapasztalható a két évvel korábbi állapotokhoz képest, mikor a legutóbbi akadálymentesség-állapotot tükröző fotósorozatot készítettem.

Az megnyugtató érzés, hogy van fejlődés.  Az már kevésbé, hogy visszafejlődés is akad. Öt éve simán bejöhettem az autómmal, a “karszalagkészítő” parkolóig, két éve többet kellett könyörögnöm, most meg kellett használnunk jogvédő identitásunk, hogy az autóm ne vigyék el onnan, mert kell a hely a nem mozgássérült VIP, bennfentes embereknek, és szótagolni kellett, hogy megértsék, ha egy mozgássérült kártyás autót elszállíttatnak, az konkrétan kimeríti a személyi korlátozás jogsértését. Tényleg kihívtam volna a sajtót, rendőrséget, ha hazaindulásomkor nem találtam volna ott az autóm.

Jó volt látni az előrelépést, hogy több akadálymentes toi toi wc-t helyeztek ki, jobban megközelíthető helyekre, nem dombra, nem völgybe, de nincsenek kellően szétszórva a fesztivál területén, nagyon ritka, hogy toi-toi erdők között, a 10%-uk akadálymentes volna. Ugyanott megállunk , ha úgy hozza a szükség, mint bárki más. Miért kell fejben tartanom, hol van az a kb. 8-10 darab a Szigeten?
Annyira jó lenne, ha megértenék ezt a szervezők, évek óta próbálom elmagyarázni, és szomorú meglepettséggel tölt el, hogy a fogyatékosügyi szervezetek ezt nem teszik szóvá. 

A szükséges anyagcserénk beviteli oldalát biztosító vendéglátóipari egységek terén látványosabb javulást tapasztaltam. A kerszékkel megközelíthető helyek száma jelentősen nőtt, több mint a felénél tudok egyedül vásárolni, az eladók nagyon szivélyesek.

A fotóinkon látható, hogy több empátiával, és nem pénzzel, a szabad mozgása egy manuális kerszékesnek, sokkal könnyebb, és zökkenőmentesebb volna. Például, ha a műanyag útépítő pentagondarabokat a kezdetekkor picit beásnák a laza talajba, és nem állnának fel 5 cm hézaggal. Nehéz segítség nélkül túl jutni rajtuk, olykor ki lehetne esni a székből. Pláne, ha piás volnék, mint bárki más a szigeten… Ha ahhoz szottyanna kedvem.
Ugyanez a helyzet a fém útlapok esetében, ha még fél méterrel közelebb hozták volna a hagyományos járdához, akkor kevesebbet kelllett volna off-roadoznom.

A nagyszínpad jobban megközelíthető, mint korábban. Ez örömteli. Jó, hogy telepítettek a sérült embereknek épített kilátó mellé, akadálymentes mellékhelységet. Amin konkrétan megdöbbentem, hogy éptestű férfiakat, akik segítőik a kerszékesnek a lelátón, beengedték dolgukat végezni. A hölgyeket, akik nem kisérők, őket nem, utána ők nehezteltek, nem jogtalanul a kerszékesekre.

Mi ezzel a gondom? Nem volna, ha kiírnák az oldalára, kérlek ülve használd, mert a mozgássérült nem képes tisztogatni állvahasználat után. És nincs kedvem beleülni a produktumba vagy wc-ülőkét lehajtani. Igen, hasonló kéréseink vannak, mint az éplábú hölgyeknek az éplábú férfiakhoz.

Összességében félig jól, félig rosszul éreztem magam a Szigeten. Világszínvonalú jegyárak, világszínvonalú étel-ital árak, a külföldiek véleménye alapján, a világszínvonalú fesztiválforgatagban, a hétköznapi budapesti és vidéki harcaimmal találkoztam.

Ennyi pénzért ezek számomra nincsenek egyensúlyban egymással.”

Galgóczi Péter

aHang

Bejegyzések általa: aHang
Fontos közügyekben fellépni és új utakat, eszközöket biztosítani a változás eléréséhez. Megszólítani mindenkit - online, az éterben vagy az utcán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Scroll to top