Ápolási díj – egy érintett személyes története

aHang-on futó petíció aláírói azért emelik fel hangjukat, hogy járjon foglalkoztatási jogviszony és minibálbér azoknak, akik napi 24 órában gondozzák otthon tartósan beteg családtagjukat. A petíciót a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület indította, és rövid időn belül tízezres nagyságrendben írták alá, illetve számos civil szervezet is csatlakozott hozzá. Sorozatunkban a petíció aláíróinak személyes történeteit osztjuk meg.

Amikor a Leányom még élt, nagyon sok fórumon lobbiztam. Egyik fontos problémám volt – szerintem másoké is -, hogy a normál életvitelű embereknek gyermekenként jár 2 nap pótszabadság 16 éves korig. Valljuk be, már a 14 éves gyereket is nyugodtan otthon lehet hagyni egyedül. Azonban a tartósan beteg/sérült/fogyatékkal élő gyermekeknél egészen más a helyzet. A szülő (most épp magamról beszélek) próbál dolgozni úgy, hogy közben ellássa a gyereket. A Lányom súlyos epilepsziás volt, nem érezte a rohamot (ebből havonta volt 25-30), tehát 24 órás felügyelet kellett mellé. Távmunkában dolgoztam, ami annyit jelentett, hogy egész nap hoztam vittem, köztes időben és akkor amikor már Ő aludt, hulla fáradtan, éjszakába menően dolgoztam. Időközben ez a fajta munkalehetőség megszűnt, de a Jó Isten is úgy akarta, hogy ez megoldódjon, mert a párom (aki NEM a férjem, és ezt nem véletlenül hangsúlyozom ki) munkahelye megszűnt, így én be tudtam járni dolgozni, ő pedig otthonról dolgozott és vigyázott a Nikire. Mindez csodásan hangzik!? Csak nem akkor, amikor amúgy már sosem lesz egészséges, és különben semmilyen gyógyszerre és terápiára nem reagáló gyereket minden évben felülvizsgálatra kell vinni, netán a rokkant igazolványa jár le, az orvosi kontrollról ne is beszéljünk, ami nálunk pl. egy tortúra volt a beültetett készülék miatt (gyógyszerváltáskor/műtétek alkalmával újra feltitrálni, ez hetente 3 alkalom orvost jelent). Ilyenkor természetesen a szabadságok terhére ment mindez, mert a párom nem a férjem, és a Lányom teljes gondnokságom alatt állt, ezért csak én járhattam el mellette/helyette érdemben. Ha nagyon rossz állapotban volt, nem tudtam bemenni dolgozni, ez is szabadságkiírást jelentett (kisfelnőttről beszélünk, így rá nem jár táppénz). Mire eljutottunk odáig, hogy elmennénk nyáron 5-6 napra valahová pihenni, erre már nem jutott szabadság, jelzem, a különben hulla fáradt embernek.

Megkérdeztem az illetékes Minisztériumot, hogy ez valóban jó-e így? A beteg gyermeket ápoló szülőnek, aki dolgozik azért, hogy kifizesse a gyógyszereket (a közgyógy természetesen nem támogatja a drága gyógyszereket), a napi megélhetést, a hitelt, amit a gyereknek a lakás akadálymentesítése miatt kellett felvenni, mert az Önkormányzat csak egy részét állta, neki miért nem jár a pótszabadság? Azt a választ kaptam, hogy az akkori Szociális Minisztérium mindezt megkérdezte a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, és érdemleges választ nem kaptak, sőt indkolást sem.

Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben korhatár nélkül egy ilyen gyermeket ápoló szülőnek az egész ápolási időszakra megilletné legalább havonta 2 nap szabadság, és ezzel nem túlzok.

A kormány által meghirdetett gépkocsi program, amely a rokkant gépkocsik cseréjére lett volna hivatott egy vicc! Aki rendelkezik saját tőkével, nem vesz fel hitelt, hanem megoldja a gépkocsi cseréjét. Aki egyedül látja el a beteg hozzátartozóját, hitellel a háta mögött, amit szintén a helyzet miatt kénytelen viselni, tehát már eleve hitelképtelen, az semmilyen módon nem felel meg a kiírásnak. Ez arról szól, hogy a kormány által meghatározott kereskedőknél lehet nézni csereautót, ehhez rendelkezni kell saját tőkével, és mindenképp hitelt kell felvenni, szintén a kormány által meghatározott banknál. Én megkérdeztem, hogy is néz ki ez a valóságban? Válasz az volt, hogy adjam be a kérelmemet, és az igazolást arról, hogy rendelkezem saját tőkével. Ezután lesz 2-3 hónapom, hogy nézelődjek a kereskedőnél, mert ennyi idő alatt bírálják el a kérelmet. Érdeklődtem, hogy mi van azokkal, akik nem rendelkeznek saját tőkével, mint pl. én is? Válasz: adjam el a jelenlegi autót, azt a pénzt helyezzem letétbe, közben indítsam el a hitelkérelmet, hogy amire a döntés megszületik, az is meglegyen. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e? Tehát adjam el az autót, amivel a beteg gyerekemet szállítom nap mint nap, mert BKV-val nem közlekedhet. 2-3 hónapig vagy nem mozdulunk ki a lakásból, vagy a hátamon viszem, és egyúttal indítsak el a banknál egy kérelmet, amit már mielőtt beadnám tudom, hogy el fognak utasítani a meglévő hitel miatt. Megoldás: marad a műszakilag tropa 17 éves autó, ami bármikor leáll és még sorolhatnám. Tehát kinek is jár a rokkantsága miatt csereautó? Elmondom. Annak, akinek van 2-300 000 Ft nyugdíja, de van igazolványa. Annak, aki élből le tudja fizetni a bíráló bizottság tagjainak valamelyikét, de rászorultnak nem.

Az pedig végképp döbbenetes, hogy a rokkantsági járadék 33.333 Ft. Legalábbis mi még ennyit kaptunk + a családi pótlék. Könyörgöm, aki egyedül képes ellátni magát, ennyi pénzből hogyan? Arra is rákérdeztem az illetékes minisztériumnál, hogy a rokkantsági járadék elvileg a nyugdíjcélú ellátások közé tartozik. Ebben az esetben miért nem emelik párhuzamosan a nyugdíjakkal? Azt az infót adták, hogy ez csak papíron van így, különben teljesen egyedülálló kifizetésként tartják nyilván, és ennek emelésére NINCS ELKÜLÖNÍTVE fedezet. Azok, akiknek nincs lehetősége dolgozni, mert nincs munkahelyük vagy a beteg állapota nem engedi, egész egyszerűen teljesen el vannak lehetetlenülve úgy emberileg, mint anyagilag.

Az én Kislányom 24 évesen elhunyt, de úgy gondolom, ezekkel a problémákkal nem vagyunk egyedül, és igenis meg kell mozgatni minden szálat, mert ez tarthatatlan állapot.

Nagyon remélem, hogy ezen fognak változtatni, és ha az kell hozzá, hogy minden hónapban petíciót adjatok be, hát tegyétek meg, én biztosan támogatni fogom.

Molnár Attiláné Csilla

Te is előmozdíthatod az otthoni ápolás ügyét, ha aláírod és megosztod a petíciót: https://terjed.ahang.hu/campaigns/apolasidij

aHang

Bejegyzések általa: aHang
Fontos közügyekben fellépni és új utakat, eszközöket biztosítani a változás eléréséhez. Megszólítani mindenkit - online, az éterben vagy az utcán.

2 hozzászólás

  1. Farkas Judith2018. június 1.

    Sziasztok!

    Én évek óta gondozom az anyámat, és mindenre egyedül vagyok. Egyedül kell ápolónak, orvoshoz szaladgálónak, ügyintézőnek, házvezetőnek és teherhordó csacsinak is lennem. Értsd: A vásárlásoknál hazacipelni a cuccokat. Évek óta EGY NAPOT NEM PIHENTEM, ÉS 24 ÓRÁS ÜGYELETBEN VAGYOK. Idegileg, fizikailag is kivagyok merülve. Közben pajzsmirigy problémám lett, és ebből kifolyólag cukorbeteg is lettem. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy sürgős pajzsmirigy műtétre lenne szükségem, mert horribilis magasságban van a cukrom miatta, és nem megy le, hiába inzulinozom magam. És az OEP nem támogatja a korszerű műtétet, heverő 1 millió forintom meg nincs rá. Az alacsony, éhbérnek számító ápolási meg nem hitelképes. A tüzelő megvétele, annyi, hogy meg ne fagyjunk legalább, a fa óriási ára miatt súlyos gond minden évben. Ahogy a rezsi, a gyógyszerek, a kiegészítők, és az ennivaló is. Állandóan fáradt, és ideges vagyok ezek miatt is. Anyám e besorolású, súlyosan fogyatékos, egyedül képtelen lenne ellátni magát, teljes körűen gondoskodni kell róla. És ha és ha legalább a minimálbért megkapnánk, de még azt sem, hogy legalább az anyagi gondok enyhülnének egy kicsit, de semmi. Amíg az orbán kormány van hatalmon, erre esélyünk sincs. Minden nap ugyanaz a mókuskerék, belefásul, felőrlődik az ember, és pihenés meg a fasorban sincs. Ennyit szerettem volna leírni, hogy a mi munkánkat is elismerhetnék. Nem kéne azzal visszaélni, hogy úgy sem hagyjuk a beteg hozzátartozóinkat, de ezek a hangok nem jutnak el a döntéshozók füléig, mert nem érdekli őket, sajnos.
    Minden kezdeményezést támogatok, de nagyon reménytelennek látom a helyzetünket, amíg ez a kormány van hatalmon.

    Üdvözlettel: Farkas Judith

  2. Fogyatékossággal élő fiatal felnőtt.2018. július 27.

    Én Rokkantsági járadékot és Fogyatékossági támogatást kapok! És heti 20 órás műszakban dolgozom 440 Ft órabérért, ahol nincs fizetett szabadság és nincs fizetett betegállomány sem. És 10%-os nyugdíjárulék levonással is jár a munkabérem. És béren kívüli juttattatásom: Erzsébet utalvány, Szép kártya, stb.

    És sajnos hiába van a Rokkantsági járadékom és a Fogyatékossági támogatásom össze adva 63.178 Ft. Ebből csak 7.138 Ft-ot tarthatok meg havonta, mert a többi a Rezsibe és a Szociális étkezési díjamba megy bele, azon kívül a háztartási és testi higiéniás felszerelésekre.

    És semmilyen külső segítséget nem kapok anyagilag: mert senki sem akar pénzbeli egyszeri pénzbeli adománnyal segíteni egy rászoruló embereken sem.

    Ha lenne nekem bizonyos megtakarított pénzem: otthagynám a jelenlegi állásomat ahol a személyiségi jogom és az személyes adataim kezelése sérült meg. Olyan helyen meg nem szeretnék maradni ahol nem tudják elnézni, hogy a fogyatékossággal élő dolgozók egyike-másika az igazságos órabérért és demokráciáért harcolnak. És emiatt jogtalanul és igazságtalanul gondnokság alá kerülhetnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Scroll to top