Erzsébet, a kilakoltatással fenyegetett rászoruló tatabányai polgár korábban évtizedekig rendben fizette a lakbért és a rezsiszámlákat az egyszobás önkormányzati bérlakása után.

Ezt követően azonban hosszabb ideig munkanélküli volt, és ez alatt jelentős tartozása halmozódott fel – csakhogy újra dolgozik közalkalmazottként, és segítséggel rendezni is tudná a tartozását.

Csakhogy szeptemberben lejárt a lakáskiürítési eljárás bíróságon elért átmeneti felfüggesztése – félő volt, hogy a tatabányai közgyűlés folytatni fogja a kilakoltatási eljárást. Erzsébet segítői mindeközben több mint 600 ezer forintot gyűjtöttek össze a hátralékrendezés elősegítése érdekében. Ebből 400 000 forintot az önkormányzat számlájára; befizették a távhő-szolgáltatónak a részletfizetési megállapodás megkötéséhez szükséges nagyobb összegű törlesztőrészletet, és teljes egészében megfizették a vízművek felé fennálló tartozását.

Elkészült egy hátralékrendezési terv is, ami biztosítja, hogy Erzsébet legfeljebb két éven belül megfizesse az önkormányzat felé fennálló lakbér-tartozáse egészét.

Tehát egyedül a tatabányai közgyűlésre volt csak szükség, hogy ne szavazzák meg a kilakoltatást. Ennek érdekében levélküldő kampányt indítottunk A Város Mindenkiével, amelyen keresztül mindössze egy nap alatt 114 tatabányai lakos küldött levelet a képviselőknek.

A közgyűlés helyes döntést hozott szeptember 21-én: leállították a kilakoltatást, és elfogadták a hátralékkezelés terveit. Így az összeg kifizethetővé vált Erzsébet számára, aki az otthonában maradhatott.

Köszönjük a tatabányai lakosok kiállását, ennek köszönhetően Erzsébet az otthonában maradhatott!

Július 4-én késő este keresték meg az aHangot A Város Mindenkié (AVM) aktivistái, a segítségünket kérték egy rendkívül sürgős ügyben: mindössze másfél nappal később a Szabados Ákos vezette pesterzsébeti önkormányzat ki akar lakoltatni egy gyermekes családot.

Az önkormányzati bérlakásban két szülő neveli 14 éves lányukat. Mindkét szülő dolgozik, de keveset keresnek. Az önkormányzat a “közösségi együttélés szabályainak a megsértésével”, vagyis a családra egyes szomszédoktól érkezett panaszokkal indokolta a kilakoltatást. A szomszédok többsége ezzel szemben aláírt nyilatkozatban cáfolta a kilakoltatással fenyegetett család ellen felhozott vádakat, kiállt a család mellett, és a kilakoltatás leállítását kérte az önkormányzattól.

Gyorsan kellett cselekednünk: levélküldő petíció indult a polgármesternek, levelet küldtünk a feliratkozóinknak, hogy álljanak ki a család mellett azzal, hogy írnak a polgármesternek.

A felhívásunkra több mint 300 pesterzsébeti cselekedett, amely meghozta a gyümölcsét!

A polgármester saját hatáskörben elhalasztotta a lakáskiürítést a július 6-i kilakoltatással fenyegetett rászoruló gyermekes család ügyében. A Város Mindenkié egyeztetett az Önkormányzattal, ahol a munkatársak megerősítették, hogy a kilakoltatás elmarad, és hangsúlyozták, hogy a hosszabb távú megoldás lehetősége a képviselő-testület döntésén múlik.

Ez hatalmas eredmény, ami megteremti a lehetőséget egy olyan tartós megoldás kimunkálására, amely egyrészt biztosítja a kilakoltatással fenyegetett család számára a lakhatásuk megőrzését, másrészt az önkormányzat számára is elfogadható.

K. Sándorné, Jászfelsőszentgyörgy – “Ugyan nagyon szerencsés vagyok, mert nem vagyok érintett, de nagyon becsülöm ezeket a családokat, hogy az elszegényedést is vállalva, erőn felül DOLGOZNAK.”

T.Zsuzsanna, Békéscsaba – “Több érintett ismerősöm van, s csak csodálni tudom őket és elismerésem nekik! Teljes mértékben egyetértek, hogy erre szükség van!!!”

Z. Gyula, Vértesszőlős- “Tejesen magatehetetlen, alzheimeres édesanyámat ápolom, akinek 24 órás felügyeletre van szüksége. Lassan két éve. Közalkalmazottként két év fizetés nélküli szabadságot kaptam, ami nem sokára letelik. Nem tudom mi lesz ezután? Az is nagyon szomorú, hogy ez az idő nem számít a nők 40 éves nyugdíjába. Fizikálisan és mentálisan is az egyik legnehezebb munka.”

Sz. Attila, Budapest – Szeretném, hogyha azok az emberek, akik ilyen fontos dolgot választottak (hogy együtt maradnak a nehezebb/kiszolgáltatottab helyzetben lévő hozzátartozójukkal, és nem hagyják őt magára, vagy másra, vagy intézményre), megélhessenek szabadságot is.
Hogy ezért a munkáért mi, a magyar társadalom, ne megbüntessük (viccnek is nagyon fájdalmas léptékű segéllyel), hanem ünnepeljük őket; megköszönjük nekik a munkájukat, és támogassuk őket, amennyire egy társadalom támogathat valakit egy ilyen helyzetben.

Sz. Istvánné, Debrecen – “Véleményem szerint a Balaton – mint a többi természeti kincsünk – mindenkié. Ezért továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mindenki hozzájuthasson a szabad, ingyenes strandoláshoz. Éppen úgy, mint ahogyan belépőjegy nélkül lehet pl. túrázni a hegyeinkben.”

V. Mária, Budapest – “Valamikor a közegészségügy képviseletében dolgoztam a Balaton és a vízhasználók védelmén. Civilként és szakmabeliként is mindent meg szeretnék tenni, hogy ezt a – valódi – nemzeti értéket megvédjük az álnemzeti önzés ártalmaitól.”

Cs. Márta, Balatonszabadi- “Siófoki születésűként, a Balaton rajongójaként fontosnak tartom, hogy ne az anyagi lehetőségeken múljon, hogy fürödhessünk a tóban. A Balaton tényleg legyen mindenkié, ne csak a luxus jachtok tulajdonosaié!”

Sz. Imre, Pilisvörösvár – “Nagyon szeretem a Balatont, hosszú évek óta Balatonfenyvesen nyaralunk. Nem szeretném, ha a part további részét foglalnák el épületek, azt viszont nagyon szeretném, ha azok is élvezhetnék a tavat, akiknek gondot okoz egy strandbelépő kifizetése is. A tó mindannyiunké, nem kell több biznisz!!!”

Cs. Sándorné, Nagykanizsa – “Tárgyilagos, részrehajlás nélküli, független médiára van szüksége az országnak azért, hogy valós tények birtokában tudjon minden állampolgár véleményt formálni, döntést hozni.”

N. Enikő, Budapest – “Mert amit művelnek, az nem újságírás. Szégyent hoznak a szakmára.”

P. Péter, Győrújbarát – “Az adómból egy mértékadó, hiteles, kormány- és pártfüggetlen, magas színvonalú közmédiát szeretnék látni és hallani. Ugyanilyen rádiót és MTI-t!”

B. Judit, Budapest – “Elképesztő, hogy évek óta nem lehet betartatni a reptérrel a törvényeket és felháborító, hogy ennyire semmibe lehet venni egy több, mint 100 éves településrészt, és az ott évtizedek óta élő embereket.”

K.N. Margit, Csákvár – “Évekig éltem azon a környéken. elköltözésem oka részben a repülőtér közelsége volt. teljesen együttérzek az ott lakókkal, mégsem költözhet el mindenki. nekem óriási szerencsém volt, de a maradóknak is joguk van a normális emberi élethez.”

T. Ferenczné, Budapest – “Szabályosan halál félelmem van néhány gép leszállásánál olyan alacsonyan jön. Addig szórakoznak míg egyszer tényleg baj lesz. ”

B. Andrea, Tatabánya- “2009-ben minket is kilakoltattak, karácsony előtt jött egy levél amiben az állt, hogy már nem mi vagyunk a tulajdonosok és az új tulajdonos még embert is küldött, hogy “segítsen” a kiköltözésben. A fekvőbeteg nagymamám és az akkor kiskorú testvérem sínylette meg a legjobban, persze az egész családnak nagy tragédia volt, segítségünk sem volt, se rokon se az önkormányzat nem tudott tenni semmit. Senkinek nem lenne szabad ezen átmenni, főleg ha gyermeket is érint!”

L. Melinda, Budapest – “A gyerekek nem tehetnek semmiről. Figyelmet és törődést érdemelnek. Biztosan nem az a megoldás, hogy a család nehéz helyzete miatt elszakítják őket a szüleiktől, testvéreiktől.”

Sz. György,Budapest – “Az emberi élet a legfontosabb.
A gyermekeink a jövő. Az elesettek segítése, támogatása a lelkünk része.”

L. Levente, Mátészalka – “A mátészalkai térség lakói is megérdemelnék a 80 km/órás sebességet. Nagyon sok hozadéka lenne a felújításnak, pld lehetne Debrecenben is munkát vállalni.”

O. Nóra, Mátészalka – “A Debreceni Egyetemen tanulok, és mindig nagyon sok időt elvesz tőlem az utazás, mindig egyik napszakból a másikba érek, amikor hazajutok, illetve vissza Debrecenbe. A vonatok állapota pedig egyenesen szörnyű.”

„Van olyan, hogy az ember hajléktalanná válik” – ezt mondta pár héttel ezelőtt Kőbánya jegyzője a lakhatásukért küzdő Bihari utcai lakóknak. Ennek ellenére bíztunk abban, hogy a képviselőtestület véleménye megváltozik és ezért tegnap negyedik alkalommal látogattuk meg az ülést a lakókkal, a Város Mindenkié aktivistáival és a csoport szimpatizánsaival, akik mindannyian a Bihari utca 8/c szám alatti családok elhelyezés nélküli kilakoltatása ellen küzdenek.

Összesen négy előterjesztést nyújtottunk be a képviselő-testületnek, melyek közül végül csak egyet volt hajlandó tárgyalni az önkormányzat – azt, amelyik a Bihari utcai lakók hajléktalanná válásának megelőzéséről szólt. Bár az önkormányzat csak május végén fogja megkapni azt a szakértői véleményt, ami alapján megalapozottan dönthet az épület sorsáról – vagyis, hogy el kell-e bontani vagy sem –, az önkormányzat már meg is kezdte a kilakoltatásokat.

Április 30-a után három olyan családot fenyeget közvetlenül a hajléktalanság, akiknek egy forint tartozása sincs és mindenben együttműködtek eddig az önkormányzattal: Baranyi Nikolettát, aki négy gyermekét egyedül neveli, Dávid Károlynét és férjét, akik egy idős, dolgozó pár és Lázár Teréziát, aki egyedül neveli kislányát.

A Bihari utcára vonatkozó előterjesztés a 25. helyen szerepelt a napirendi pontok között és hiába kérte Tóth Balázs képviselő számos alkalommal a napirendi pont előbbre hozását, végül összesen 4 és fél óra várakozás után került sor ennek megtárgyalására. Noha reggel 9 órakor több mint húsz aktivista, szimpatizáns és lakó jelent meg az ülésen, kisgyerekekkel képtelenség volt megvárni a felszólalásokat és volt olyan lakó is, akinek a délutáni műszakra kellett elindulnia munkahelyére. Azoknak a lakóknak a levelét, akik a munkájuk vagy egészségi állapotuk miatt nem voltak jelen, aktivisták és szimpatizánsok olvasták fel.

Sajnos az önkormányzat 7 nem, 4 igen és 2 tartózkodás mellett nem fogadta el azt a javaslatot, hogy a kőbányai polgármester „a Bihari utca 8/C alatti önkormányzati ingatlan helyzetének rendezése során biztosítsa, hogy a lakóház egyetlen jelenlegi lakója se veszítse el a lakhatását.” Vagyis minden erőfeszítés, kérlelés és követelés ellenére, továbbra sem született megnyugtató válasz a családok kérdésére: hol fogunk lakni április 30 után és mi lesz a sorsa a Bihari utca 8/c alatti épületnek?

A Város Mindenkié folytatja a küzdelmet a kőbányai családokért. Ha szeretnél segíteni, csatlakozz kilakoltatás-ellenes kampányunkhoz, ahol közvetlenül is részt vehetsz a Bihari utcai családok küzdelmében.

A Bihari utcai családok történetét az AVM Facebook oldalán követheted, illetve a személyes történetek itt olvashatók:

Baranyi Nikolett: http://avarosmindenkie.blog.hu/2018/04/20/baranyi_nikolett_ha_velunk_problemajuk_van_akkor_azt_mondjak_meg

Dávid Károlyné: http://avarosmindenkie.blog.hu/2018/04/19/david_karolyne_szeretnek_63_ev_utan_is_kobanyan_lakni

Lázár Terézia: http://avarosmindenkie.blog.hu/2018/04/19/lazar_terezia_egy_egeszseges_cserelakast_szeretnek_nekem_es_asztmas_gyermekemnek

Ha önkéntesként vagy más támogatással segítenéd munkánkat, csatlakozz A Város Mindenkié Barátai csoporthoz!

Ha szeretnél segíteni, oszd meg kilakoltatás-ellenes kampányunkat, hogy ismerőseid is részt vehessenek a Bihari utcai családok küzdelmében, illetve írd alá petíciónkat az aHang-on!

A Város Mindenkié