Az aHang Csongrád megyei szervezete, aPontja rendezett lakossági fórumot a szegedi Ifjúsági Házban február elsején, délután öt órakor, a Szent Gellért Fórum mellett kivágni tervezett véderdőszakaszról. Az önkéntesek megelőző igényfelmérő akcióiból ugyanis kiderült, hogy igencsak érdekli a helyieket az ügy: a kormány tavaly év végén adományozta az egyházmegyének a sportkomplexum szomszédságában, mintegy hat hektáron elterülő erdődarabot azzal a szándékkal, hogy ott iskolát építsenek (illetve, az újabb hírek szerint, inkább edzőpályákat). Árnyalja a dolgot, hogy erről nem kérdezték meg az önkormányzatot, sőt, megelőzték az intézkedéseiket. Persze a tervekben szerepel az újrafásítás, ahogy sok egyéb is – de az egyeztetés valamiért nem.

Az aHang, mint az érdekérvényesítés platformja, már számos ügyet karolt fel országszerte, többek közt a természetvédelem kapcsán is (gondoljunk csak a balatoni nádasokra), a megyei aktivisták ezért látták fontosnak beindítani a diszkussziót egy látszólag diszkusszió nélküli helyzetben. A fórumra meghívták a döntéshozókat is: az önkormányzattól Mihálik Edvin zöld tanácsnok és Fodor Antal, a körzet képviselője volt jelen, az egyházmegye ugyanakkor nemet mondott, arra hivatkozva, hogy egy másik fórumon szeretnék megvitatni az ügyet – az már kimaradt a válaszból, hogy hol és kikkel. Az aHang fórumán mindenesetre az sem tudott volna leejteni egy gombostűt sem, akinek ez a hobbija, az érdeklődők ugyanis túltöltötték a kb. száz férőhelyes kistermet.

A megyei aPont koordinátora, Tóth Rebeka vállalta a moderátori feladatokat, megnyitójában célul a tájékoztatást és a párbeszédet kitűzve, pártpolitikától mentesen – leszögezte ugyanakkor, hogy ma már nemigen vannak helyi ügyek, csak amúgy mutatis mutandis. A fórum ugyanis a magyar civilek napjára esett, egy időben zajlott egy józsefvárosi, hasonló tematikájú eseménnyel, ahol épp azt vitatták, civil kezdeményezésre, hogy a Pázmány kapja meg a Rádió egykori épületét.

Valami hasonló „egycipőség” volt kiérezhető a meghívott szakértők mondandójából is: néhány rövid, tudományos, szakértői előadás hangzott el ugyanis a közönségbeszélgetés előtt. Ábrahám Krisztián (Kör-Te Egyesület) mondandója az erdősültség körül kulminálódott, arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdőirtás utáni telepítés nem komplementer folyamatok. A környéken ráadásul a vegyes talaj, a vízháztartás és a széljárás miatt nehéz erdőt telepíteni, mely telepítés egyébként sem tudná visszaadni a véderdő mai heterogenitását. Illetve az sem mindegy, milyen példával járunk elöl a következő generációknak. Bozsóné Margóczi Katalin ökológus szerint nyilvánvaló a klímaválság hatása, eleve el vagyunk késve, így a tulajdonképpeni őserdők kiirtása megengedhetetlen. Györgyey János növénybiológus az erdőgazdálkodás, semmint valami védd a fákat, egyél hódot perspektívából beszélt, amikor azt mondta, a fáinkkal igenis bánni kell. Ugyanakkor tény, hogy ez a meglévő erdőszakasz nagyságrendekkel több port köt meg, mintha fiatal fákat telepítenének helyette a közelbe, és hasonló a helyzet a vízzel is. Györgyey felhívta a figyelmet az Agrártárca elviekben működő országfásítási programjára – hogy kinek a figyelmét, azt a nyájas olvasóra bízom. Szabó József Kristóf erdőmérnök a jogi helyzetet tisztázta: erdő az, aminek helyrajzi száma van (és erdő besorolású). Hogy ez parkerdő vagy véderdő vagy valami más (a kormányoldal ugyanis ugyanúgy rámutatott a szóban forgó erdődarab őserdőjellegére, mint arra, hogy nincs ott semmi), az a funkciójában jelenik meg. Szabó leszögezte, hogy a hatályos erdőtörvény szerint erdőt „igénybe venni” csak a közérdekkel összhangban lehet. Más kérdés, hogy ezt a nemzetgazdasági érdek adott esetben felülírhatja, ilyenkor a közérdeket, úgymond, vélelmezni kell. Lovászi Péter, lévén a Madártani Egyesülettől, a terület biológiai sokféleségére hívta fel a figyelmet (a kijelentését, hogy a rigó az erdőben igen, a rigófészek mellett azonban nem költ, tapsvihar fogadta), míg Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, hívő református, az összefogásra és a közösség erejére a gonoszsággal és a jövőtudat-nélküliséggel szemben. Molnár Kiss-Rigó László kiszólására is reagált, miszerint a püspök teremtésvédelmi szempontból védte a döntést: Molnár szerint a természetben gyönyörködnünk adatik, nem visszaélni vele.

Az előadások után nagyjából egy óráig a közönségé volt a szó, amit sokan kértek is. Az aHang (és talán a szegediek) szellemiségének megfelelően erőszakmentesen, egymásra figyelve folyt a beszélgetés, a légkör inkább páratartalmában volt nehéz. A felkészült hozzászólók a jelenlévő képviselőket kérdezték, akik biztosítottak a tájékoztatásról, és hogy nem hagyják nyugodni az ügyet, ugyanakkor többekben felmerült a civil összefogás lehetősége – akár szó szerint is, élőláncokkal. Többen rámutattak a város romló klímájára és a(z annak idején Temesi Ferencet is megihlető) szálló por problémájára, amelyeken kevéssé segítene a tarvágás. A párbeszéd nehézsége, ha akarom, lehetetlensége, ugyanakkor rányomta a bélyegét az estébe forduló fórumra. Szóba került, hogy a szegedi lakosok elnevezték az erdődarabot, stílszerűen Szent Ferencről, hiszen nehezebb megölni olyasmit, aminek neve van, mint ahogy szóba került az is, hogy van két ingatlan a közelben, amelyek, kiépített infrastruktúrával, alternatívái lehetnének e tarvágásnak.

Hogy honnan jutottunk el és hova, majd a közeljövő válaszolja, illetve az utókor ítéli meg. Nem újkeletű, hogyha majd kivágjuk az utolsó fát, megmérgezzük az utolsó folyót és kifogjuk az utolsó halat, akkor fogunk rájönni, hogy nem tudjuk megenni a pénzünket – az viszont még előttünk áll, hogy a közvélekedésből lesz-e közvélemény, és hogy az a miénk lesz-e. Lehet, de csak az ilyen társadalmi diszkussziók által.

Szabó Ferenc

Balatonbogláron az önkormányzat parkolóhelyeket akart létesíteni a 100 éves platánfák között. Ez a fák számára akár végzetes is lehet, ugyanis a platánok gyökerei igen közel vannak a felszínhez, így a legkisebb mértékű földelhordás is veszélyes a fák további biztonságos fejlődésére, egészségére és stabilitására.

Ezért indított Tappler Zita április elején petíciót a beruházás megakadályozásáért, a fák védelméért. 

Ebben kifejtette, hogy a városban bevezetésre kerülő fizető parkolás anomáliáit a beruházás nem oldja meg, az itt beszedésre kerülő pénz messze alatta marad a fák elvesztéséből adódó környezeti károknak. A fák ugyanis olyan komoly értékkel bíró közvagyont jelentenek, amik mindannyiunk jóllétét szolgálják.

A SzabadaHangon indított petíciót több mint 2000-en írták alá: azt kérték a város polgármesterétől és a helyi képviselő-testülettől, hogy ne tegyék tönkre a város szimbólumaként is számon tartott százéves platánfákat. 

A széles körű tiltakozás eredményeként a város polgármestere egy Facebook-videóban jelentette be a beruházás leállítását, ugyanakkor kiderült, hogy a projekt felelőse a Balatonboglári Városüzemeltetési Nonprofit Kft. lett: tehát mintha mégsem került volna le a terítékről a platánokra veszélyes beruházás…

Május 24-én állt be a fordulat: a város testületi ülésén a projektfelelős Városüzemeltetési Nonprofit Kft. igazgatója fehéren-feketén kimondta, hogy a boglári Tinódi és Kodály utcákon álló platánfák egyedei között semmiféle munkálatra nem kerül sor. A parkolóhelyek kialakítása az aszfaltra való felfestéssel történik meg, a fák közötti terület az eredeti állapotban megmarad.

Mészáros Miklós polgármester még azt is hozzátette, hogy „a fák védelme elsőrendű fontosságot élvez, és (…) az úttesten lesz helye a megállásnak”.

A petíció indítója ezekkel a szavakkal összegezte a győzelmet: “Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon segítette azon erőfeszítésünket, hogy megvédjük 100 éves fáinkat, városunk büszkeségeit” – majd David Browert idézve elmondta: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Reméljük, így ők is láthatják még majd gyönyörű platánjainkat. Köszönjük a város vezetésének, köszönjük Mészáros Miklós polgármesternek megértését, belátását és kompromisszumkészségét.”

A Dunkanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület (DUNAKÉKE) több mint 20.000 aláírást gyűjtött azért, hogy megakadályozzák azt, hogy Pilismaróton sóderbánya létesüljön.

Márciusban óriási eredményt értek el: az Energiaügyi Minisztérium megsemmisítette a Pilismarótra tervezett sóderbánya környezetvédelmi engedélyét és új eljárásra kötelezte a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatalt.

A Minisztérium végzése ellen önálló jogorvoslat lehetősége kizárt. Bírósági felülvizsgálatra csak az új ismételt eljárást lezáró döntéssel egyidejűleg van lehetőség.

Miért is fontos ez az eredmény? A tervezett bánya 171 focipályányi területet foglalt volna el, és mivel ivóvízbázis fölött terült volna el, idővel bányató alakult volna ki a helyén, ahonnan a víz sokkal könnyebben elpárolog, mintha talajvízként a föld alatt marad.

Nem csak a vízkészletet fenyegette a beruházás. Becslések szerint napi 13–16 uszályt, közúton napi 40 teherautót töltöttek volna meg a kitermelt kaviccsal – a megnövekedett forgalom a Duna és partjának élővilágára és a környék lakosainak életére is rossz hatással lenne.

A DUNAKÉKE már 2021 óta küzd a Dunakanyar megóvásáért. A bánya környezetvédelmi engedélyének visszavonása egy óriási mérföldkő a kampányban (a DUNAKÉKE petíciói: 1, 2, 3). Az egyesület hosszú távú célja az, hogy a területet helyi védelem alá vegyék, hogy senkinek ne legyen lehetősége bányát nyitni a Dunakanyar szívében.

Balatonrendes a legkisebb vízparti település a Balaton partján, a Káli-medence világörökség-várományos területének központjában fekszik.

A vízparttól kevesebb mint 1 km-re lévő Rendesi-hegy számos védett növényfajnak ad otthont. Az itt működő vörös homokkő bánya által ejtett tájseb helyreállítását a bányát üzemeltető, 2026-ig tartó kitermelési engedéllyel rendelkező cég úgy kívánta megvalósítani, hogy a bányagödröt építési törmelékkel és sittel tölti fel.

Ezt akadályoztuk meg!

Negyven éven keresztül töltötték volna a bányagödröt különböző helyekről származó építési sittel, üveghulladékkal, betonnal, betonkészítési iszappal, kotrási meddővel és egyéb, ún. “nem veszélyesnek” besorolt hulladékkal naponta akár 120 tonna mennyiségben – az ezeket szállító teherautók ellehetetlenítették volna a környéken lakók nyugalmát, károsították volna a környezetet.

Egy korábbi kormányhatározat szerint a projekt engedélyezéséhez még környezetvédelmi tanulmányra sincs szükség. Ez elfogadhatatlan!

A beruházás megakadályozásához nem látszott más út, mint a széleskörű társadalmi összefogás: ezért indított a Balatonrendesi Természetbarátok Egyesülete petíciót a szabad.4h4n9.ahang.hu oldalon.

A munkájuk révbe ért!

A napokban Navracsics Tibor ígéretet tett arra, hogy nem lesz újrahasznosított hulladéklerakó a balatonrendesi bányában. Az ügyben az ellenzék és a kormánypárt képviselői is egyetértettek – nem károsíthatjuk a környezetünket!

Áprilisban szálkaiak indítottak petíciót azért, hogy az általuk és a turisták által is kedvelt strand megőrizze szépségét, természetközeliségét.

Több mint 8500-an írtuk alá a petíciót, és az önkormányzat végre meghátrált! 

A petíció eredményeképp a helyiek és a természetbarátok által támogatott alternatív megoldás fog létrejönni: a nyár folyamán a helyi önkormányzat és a megbízott tervező cég benyújtották a módosított tervdokumentációt az engedélyező hatósághoz – és ez a terv már a vízjogi létesítési engedélyt is megkapta! 

Tehát 750 köbméter beton és kő helyett akác cölöpsor fogja szolgálni a partvédelmet, és stégek, lépcsős bejárók, valamint 15 méteres fövenyes bejáró fogja várni a strandolókat!

Szálka lakosai példát mutattak mindannyiunknak: petíciót indítottak, felhívták a helyi sajtó figyelmét a problémára, fórumot szerveztek, és a polgármesterrel egyeztettek.

Most sikerült, de nem dőlhetünk hátra: a következő 5 évben újabb jelentős fejlesztéseket terveznek a tónál és a településen, amelyek között vannak jó, de hajmeresztő ötletek is.

• mennyi munka van egy-egy győzelemre vitt kampány mögött;
• mekkora öröm és büszkeség, amikor a természeti értékek megóvása és a közérdek győzelmet arat az anyagi érdekek felett.

Kitörő örömmel és megkönnyebbüléssel értesültünk arról, hogy az Álomvölgy Őrzői Civil Összefogás sikert aratott: a Pest Megyei Kormányhivatal Építési és Örökségvédelmi Osztálya elutasította a terület tulajdonosának építési engedély kérelmét!

Az Álomvölgy Őrzői csoport sikeresen küzdött meg a tulajdonosokkal, akik semmibe vették azt, hogy változtatási tilalom van a területen, és engedély nélkül kezdtek el építkezni a védett növény- és állatfajoknak otthont adó területen.

Ez a hír nem csak a környéken lakóknak és az oda kirándulóknak fontos. Ez a hír új lendületet ad mindannyiunknak, akik elkötelezettek vagyunk a környezetünk védelméért – legyen szó például a Balatonról, a Fertő vagy a Velencei-tóról. Megmutatjuk, hogy a kevesek kezében összpontosuló pénz sosem lehet fontosabb a környezetünknél és mindannyiunk érdekénél.

Balaton-parti gigantikus beruházások miatt fákat és nádasokat vágnak ki, Tihanyban például egy fél hegyet hordtak el. Szentendre Duna-korzójára irodaház épülhet, a Fertő tó nemzetközi egyezmények által védett partjára százszobás szállodát és más beruházásokat terveznek. Mi, az aHang közössége pedig mindenhol ott vagyunk azért, hogy emberközeli és természetbarát maradjon az élőhelyünk!

Az esemény Nemesné Singer Edina, még tavaly júniusban indult petíciójához kapcsolódott, melyet már több mint 14 ezren támogatnak országszerte. A múzeum melletti kiállás jegyében a petíció aláírói az alábbi 3 üzenetet emelték ki:

1. Egyetértenek azzal a széles körben hangoztatott szakmai véleménnyel, mely szerint a múzeum Debrecenbe költözése óriási károkat okozna a mintegy 11 milló tételes gyűjteménynek.
2. Debrecennek is szüksége van önálló kiállításra, gyűjteményre, múzeumra, de nem a budapesti gyűjtemény teljes elszállításának árán.
3. A múzeum Budapesten maradása nemzetstratégiai érdek, magyarországi elhelyezkedése és turisztikai jelentősége, megközelíthetősége miatt.

A tiltakozás fő szlogenje (Elefánt a porcelánboltban!) Pető Ernő muzeológus Mércén megjelent írásához kapcsolódik. Az elefánt nagyon nagy, és ha bemegy egy ilyen porcelánboltba, mint a Természettudományi Múzeum, akkor nagyon sok mindent lerombol. Ezzel a múzeumot ma meglátogató gyerekek nagy része is egyetért:

Az esemény képei az alábbi galériából érhetőek el:

https://drive.google.com/open?id=1P7TYHf0aWuJYmRjtSqjqt540Hj9fnQty

Az aláírók egy dolgot kérnek és egyet ígérnek:

1. Írják alá minél többen a petíciót: https://szabad.4h4n9.ahang.hu/petitions/ne-koltozzon-a-termeszettudomanyi-muzeum
2. Folytatjuk.

A román kormány benyújtja a szükséges dokumentumokat az UNESCO-nak Verespatak világörökséggé nyilvánításához, így nem épül meg az aranybánya; ezért hát tüntetés helyett ünnepelni indultunk a nagykövetséghez.

A tiszai cianidszennyezés Romániának és Magyarországnak egyaránt katasztrófát jelentett. 2000. január 30-án késő este az aranybánya ülepítőgátja átszakadt a romániai Zazárnál, ezáltal százezer köbméter cianidos és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult végig a Lápos folyón keresztül a Szamosba és a Tiszába. Az eredményt a legtöbben ismerjük: ökológiai katasztrófa, amelynek következményeként például ezernél is több tonna hal elpusztult, de kagylók, szitakötők, kérészek és rákok is.

Egy kanadai cég, a Gabriel Resources újra bányát akart nyitni a romániai Érchegységben – az aranyat ebben az esetben is cianidos technológiával nyerték volna ki. Egy út maradt arra, hogy Verespatakot megőrizzük, és az újabb cianidszennyezést elkerüljük: az, ha Verespatakot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítja. A szándék (legalábbis szavak szintjén) már többször megvolt a román kormány részéről, mégis mindannyiszor kihátrált a döntés elől, ugyanis a Gabriel Resources 4,4 milliárd dolláros kártérítési igényt helyezett kilátásba, amennyiben nem kapja meg a bányához szükséges engedélyeket.

Ez alkalommal a kormány nem hátrált meg, és teljesítette több tízezer ember akaratát.

Partnerszervezetünk, a romániai Declic aktivistái 15 éve dolgoztak azon, hogy ne következhessen be újra a húsz évvel ezelőtti környezeti katasztrófa, és a bánya ne épüljön meg – ezt értünk, a Tiszát, a folyók varázslatos élővilágát tisztelő és szerető magyarokért is tették számos román, nemzetközi és magyar civilszervezettel együtt: például a Magyar Természetvédők Szövetségével, a Védegylettel és a Fenntarthatóság Felé Egyesülettel.

Ez egy újabb nagyon szép példa arra, hogy ha több tízezren összefogunk a leghatalmasabb vállalatok környezetkárosító tevékenysége ellen, ki tudjuk kényszeríteni a természetnek, ezáltal mindannyiunknak kedvező döntést. Erre világít rá a mostani sikerünk!

S végül óriási köszönet a mai napért Fidrich Róbert környezetvédelmi aktivistának, a mai nap fő szervezőjének és szónokának.

Uniti Salvam Rosia Montana!

Miután a 444 portál hírt adott a kormány által kvázi elrejtett konzultációs lehetőségről, mintegy 200 ezer ember töltötte ki a kérdőívet online. A minisztérium sokáig próbálta elbagatellizálni a kérdőív jelentőségét, és az sem tűnt biztosnak, hogy nyilvánosságra fogja hozni azt. Milán még tavaly novemberben indította kampányát nálunk, melyhez nagyon gyorsan ezrek csatlakoztak – ezzel párhuzamosan folyamatos volt a környezetvédelmi szakemberekkel való kapcsolattartás, adatigénylés, információkérés.

Számos civilszervezet és aktivista mozdult meg az ügyben. Fülöp Orsolya és Bakos Gábor a Társaság a Szabadságjogokért segítségével az alapvető jogok biztosához fordultak. A nyomásgyakorlás eredményeként tehát a kormány nem tehette meg, hogy eltitkolja az eredményeket. Köszönjük mindazoknak, akik aláírták a petíciót, kitöltötték a kérdőívet vagy bármilyen formában hírt adtak erről az ügyről!

Több szempontból is fontos ez az eseménysorozat. Napjaink egyik legfontosabb témájával kapcsolatban történt egy online konzultáció, amit a kormány megpróbált eltitkolni, de legalábbis egy kicsit sem törekedtek annak népszerűsítésére. Az online médiának köszönhetően sikerült százezreket mozgósítani a kérdőív kitöltésére, melynek eredményét részben egy online kampány hatására végül nyilvánosságra hozták, és beépítik az ezzel kapcsolatos kormányzati stratégiába (persze nagy kérdés, hogy a kommunikációt milyen cselekvések követik majd…)

Korábban milliárdokat sikerült költeni nemzeti konzultációkra, ennek kis töredékéből is óriási dolgokat lehetne csinálni az online véleménynyilvánítás területén. Mi ezen is dolgozunk az aHanggal szabadaHang platformunk további fejlesztésével, amire egyre többen zöld témákkal érkeznek s akiket igyekszünk folyamatosan támogatni kampányaik fejlesztésében.

Ha segítenéd munkánkat s azon belül is kifejezetten a zöld ügyek felhangosítását, akkor azt itt tudod megtenni.

Ne feledd, egy vászontáska ára is óriási segítség a folytatáshoz! A zöld aHangos támogatási oldalon befolyó összegeket kizárólag környezetvédelmi kampányok hirdetésére, fejlesztésére fordítjuk.

Brutálisan szennyezett a levegő a Duna belvárosi szakaszán – ezt igazolták a környék levegőjének megtisztításáért indított kampányunkhoz kapcsolódó mérések.
Pár hónappal ezelőtt egy újlipótvárosi iskola mellett erősen szennyezett levegőt mért a Greenpeace, az eredmények hatására a helyi Szuperblokk csoport, a témával már korábban is foglalkozó Levegő Munkacsoport, illetve az aHang közös kampányt indított a nyár folyamán.

https://terjed.4h4n9.ahang.hu/campaigns/dunaihajok

Az aláírásgyűjtéssel párhuzamosan egy hónapon át légszennyezettség-méréseket végeztünk a belvárosi Duna-partokon a Greenapeace eszközeivel és szakmai útmutatásával. Önkénteseink 16 alkalommal 3-3 órán keresztül mértek – nem ritkán szó szerint fulladozva a turistahajók és a turistabuszok kipufogóbűzében.
Az eredmény igazolta feltevéseinket: a belvárosi Duna-partok levegője súlyosan szennyezett és így egészségkárosító. Különösen a gyermekek és idős emberek egészségét veszélyezteti, ráadásul ők a leggyakoribb látogatói a környékbeli parkoknak (Szent István park, Olimpia park).

Szeptember 23-án nyilvánosságra hoztuk azokat az adatokat, amit az elmúlt egy hónap 16 mérése mutatott. A méréseket értékelő greenpeace-s szakember, Simon Gergely a szervezetek közös sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a nitrogén-dioxid-koncentráció (amely a közvetlen szennyezést mutatja) a Duna-parti alkalmi mérőállomásokon (pl a Jászai Mari téri hajóállomásnál) számos alkalommal magasabb volt, mint az Erzsébet téri telepített mérőállomásokon, a Belvárostól távolabbi mérőhelyeken (pl Káposztásmegyer) mért adatokat pedig akár százszorosan is meghaladta.

A pontos mérési eredmények és kiértékelésük itt olvasható:
https://www.levego.hu/sites/default/files/gp_no2_riport201909.pdf

A kampányt indító szervezetek a mérési eredményeket és a javaslatcsomagjukat benyújtották az Agrárminisztériumhoz tartozó környezetügyért felelős államtitkársághoz.

Addig nem térnek vissza a munkagépek a Tabánba, amíg a helyiek számára nem elfogadhatóak az átalakítási tervek – ígérte meg az RTL Híradójában a FŐKERT vezetője. Mindez egy héttel azután történt, hogy nyilvánossá váltak a Tabán átalakítási tervei és elkezdték a munkálatok előkészítését.

A tervek szerint a Tabánban hatalmas játszótér és kondipark épülne, amelyek alá gumiszőnyeg kerülne. A növényzet jelentős részét “lecserélnék”, a park egésze arculatváltáson menne át. A helyiek számára ilyen mértékű és irányú változás elfogadhatatlan, szeretnék, ha a Tabán megőrizné eredeti jellegét és természeti értékeit.

Ennek érdekében egy héttel ezelőtt, augusztus 29-én az egyik helyi lakos aláírásgyűjtésbe kezdett a Szabad.aHang felületén, amelyhez órák alatt több százan csatlakoztak, mostanra az offline aláírásokkal együtt már 1500 körül járhat a szignók száma. Hétfőre a helyiek összeállítottak egy levelet, amelyet az elmúlt három napban több mint 1000-en küldtek el Tarlós István főpolgármesternek, Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármesternek, valamint Szabó Józsefnek, a FŐKERT Zrt. igazgatójának és frissen kinevezett zöldpoilitikáért felelős fővárosi biztosnak. Összesen közel 3000 levél érkezett a helyi vezetőknek és a FŐKERT első emberének.

Az erőteljes tiltakozás hatására Tarlós István már a múlt héten üzent külföldi útjáról: egyetlen fát sem vághatnak ki a Tabánban, közvetlenül ezután pedig kinevezte Szabó Józsefet zöldpolitikáért felelős fővárosi biztosnak. Szabó József tegnap az RTL-nek úgy nyilatkozott, hogy a helyiekkel egyeztetve átalakítják a felújítási terveket.

Továbbra sem érteni, hogy ezt miért nem tették meg korábban, a helyiek azonban már arra koncentrálnak, hogy minél gördülékenyebben menjen az egyeztetés, és hogy minél több értékes zöldfelület megtartása mellett, valamint fenntartható módon újítsák majd meg a Tabánt.

A jelenlegi tervekkel a legnagyobb problémájuk az volt, hogy 43 fát kellene kivágni a megvalósításához, hogy túl nagy területet borítana gumiszőnyeg, illetve hogy sok tájidegen, a hamarosan védett korba érő park jellegéhez nem illeszkedő elem kerülne a parkba, amelyek fenntartása ráadásul nem megvalósítható.

A helyiek is üdvözlik a Tabán megújításának gondolatát, de a meglévő természeti értékek és arculat megtartása mellett.

Nem ez az első siker, amelyet hasonló ügyben helyi civilek érnek el az aHang segítségével. A múlt nyáron a Pozsonyi úti fák megmentéséért indított kampány nyomán állította le a FŐKERT a drasztikus faápolási munkálatokat, majd egyeztetés után, a helyiekkel konszenzusra jutva folytatták csak azokat. Nemrég nagyobb ügyben is sikert értek el a többek között az aHang felületén tiltakozó helyi civilek: az erőteljes civil fellépésnek köszönhetően nem kezdték meg a fakivágásokat a területen.