Az aHang Csongrád megyei szervezete, aPontja rendezett lakossági fórumot a szegedi Ifjúsági Házban február elsején, délután öt órakor, a Szent Gellért Fórum mellett kivágni tervezett véderdőszakaszról. Az önkéntesek megelőző igényfelmérő akcióiból ugyanis kiderült, hogy igencsak érdekli a helyieket az ügy: a kormány tavaly év végén adományozta az egyházmegyének a sportkomplexum szomszédságában, mintegy hat hektáron elterülő erdődarabot azzal a szándékkal, hogy ott iskolát építsenek (illetve, az újabb hírek szerint, inkább edzőpályákat). Árnyalja a dolgot, hogy erről nem kérdezték meg az önkormányzatot, sőt, megelőzték az intézkedéseiket. Persze a tervekben szerepel az újrafásítás, ahogy sok egyéb is – de az egyeztetés valamiért nem.

Az aHang, mint az érdekérvényesítés platformja, már számos ügyet karolt fel országszerte, többek közt a természetvédelem kapcsán is (gondoljunk csak a balatoni nádasokra), a megyei aktivisták ezért látták fontosnak beindítani a diszkussziót egy látszólag diszkusszió nélküli helyzetben. A fórumra meghívták a döntéshozókat is: az önkormányzattól Mihálik Edvin zöld tanácsnok és Fodor Antal, a körzet képviselője volt jelen, az egyházmegye ugyanakkor nemet mondott, arra hivatkozva, hogy egy másik fórumon szeretnék megvitatni az ügyet – az már kimaradt a válaszból, hogy hol és kikkel. Az aHang fórumán mindenesetre az sem tudott volna leejteni egy gombostűt sem, akinek ez a hobbija, az érdeklődők ugyanis túltöltötték a kb. száz férőhelyes kistermet.

A megyei aPont koordinátora, Tóth Rebeka vállalta a moderátori feladatokat, megnyitójában célul a tájékoztatást és a párbeszédet kitűzve, pártpolitikától mentesen – leszögezte ugyanakkor, hogy ma már nemigen vannak helyi ügyek, csak amúgy mutatis mutandis. A fórum ugyanis a magyar civilek napjára esett, egy időben zajlott egy józsefvárosi, hasonló tematikájú eseménnyel, ahol épp azt vitatták, civil kezdeményezésre, hogy a Pázmány kapja meg a Rádió egykori épületét.

Valami hasonló „egycipőség” volt kiérezhető a meghívott szakértők mondandójából is: néhány rövid, tudományos, szakértői előadás hangzott el ugyanis a közönségbeszélgetés előtt. Ábrahám Krisztián (Kör-Te Egyesület) mondandója az erdősültség körül kulminálódott, arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdőirtás utáni telepítés nem komplementer folyamatok. A környéken ráadásul a vegyes talaj, a vízháztartás és a széljárás miatt nehéz erdőt telepíteni, mely telepítés egyébként sem tudná visszaadni a véderdő mai heterogenitását. Illetve az sem mindegy, milyen példával járunk elöl a következő generációknak. Bozsóné Margóczi Katalin ökológus szerint nyilvánvaló a klímaválság hatása, eleve el vagyunk késve, így a tulajdonképpeni őserdők kiirtása megengedhetetlen. Györgyey János növénybiológus az erdőgazdálkodás, semmint valami védd a fákat, egyél hódot perspektívából beszélt, amikor azt mondta, a fáinkkal igenis bánni kell. Ugyanakkor tény, hogy ez a meglévő erdőszakasz nagyságrendekkel több port köt meg, mintha fiatal fákat telepítenének helyette a közelbe, és hasonló a helyzet a vízzel is. Györgyey felhívta a figyelmet az Agrártárca elviekben működő országfásítási programjára – hogy kinek a figyelmét, azt a nyájas olvasóra bízom. Szabó József Kristóf erdőmérnök a jogi helyzetet tisztázta: erdő az, aminek helyrajzi száma van (és erdő besorolású). Hogy ez parkerdő vagy véderdő vagy valami más (a kormányoldal ugyanis ugyanúgy rámutatott a szóban forgó erdődarab őserdőjellegére, mint arra, hogy nincs ott semmi), az a funkciójában jelenik meg. Szabó leszögezte, hogy a hatályos erdőtörvény szerint erdőt „igénybe venni” csak a közérdekkel összhangban lehet. Más kérdés, hogy ezt a nemzetgazdasági érdek adott esetben felülírhatja, ilyenkor a közérdeket, úgymond, vélelmezni kell. Lovászi Péter, lévén a Madártani Egyesülettől, a terület biológiai sokféleségére hívta fel a figyelmet (a kijelentését, hogy a rigó az erdőben igen, a rigófészek mellett azonban nem költ, tapsvihar fogadta), míg Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, hívő református, az összefogásra és a közösség erejére a gonoszsággal és a jövőtudat-nélküliséggel szemben. Molnár Kiss-Rigó László kiszólására is reagált, miszerint a püspök teremtésvédelmi szempontból védte a döntést: Molnár szerint a természetben gyönyörködnünk adatik, nem visszaélni vele.

Az előadások után nagyjából egy óráig a közönségé volt a szó, amit sokan kértek is. Az aHang (és talán a szegediek) szellemiségének megfelelően erőszakmentesen, egymásra figyelve folyt a beszélgetés, a légkör inkább páratartalmában volt nehéz. A felkészült hozzászólók a jelenlévő képviselőket kérdezték, akik biztosítottak a tájékoztatásról, és hogy nem hagyják nyugodni az ügyet, ugyanakkor többekben felmerült a civil összefogás lehetősége – akár szó szerint is, élőláncokkal. Többen rámutattak a város romló klímájára és a(z annak idején Temesi Ferencet is megihlető) szálló por problémájára, amelyeken kevéssé segítene a tarvágás. A párbeszéd nehézsége, ha akarom, lehetetlensége, ugyanakkor rányomta a bélyegét az estébe forduló fórumra. Szóba került, hogy a szegedi lakosok elnevezték az erdődarabot, stílszerűen Szent Ferencről, hiszen nehezebb megölni olyasmit, aminek neve van, mint ahogy szóba került az is, hogy van két ingatlan a közelben, amelyek, kiépített infrastruktúrával, alternatívái lehetnének e tarvágásnak.

Hogy honnan jutottunk el és hova, majd a közeljövő válaszolja, illetve az utókor ítéli meg. Nem újkeletű, hogyha majd kivágjuk az utolsó fát, megmérgezzük az utolsó folyót és kifogjuk az utolsó halat, akkor fogunk rájönni, hogy nem tudjuk megenni a pénzünket – az viszont még előttünk áll, hogy a közvélekedésből lesz-e közvélemény, és hogy az a miénk lesz-e. Lehet, de csak az ilyen társadalmi diszkussziók által.

Szabó Ferenc

Nyáron elhatároztuk, hogy belevágunk egy lehetetlennek tűnő vállalkozásba, és mi magunk szervezünk meg – alternatív módon – egy népszavazást. Minderre azért volt szükség, mert a hatalom tűzzel-vassal küzdött az ellen, hogy az emberek véleményt mondhassanak a magyar oktatás helyzetéről.

Elkészült a legújabb kiadványunk, amelyben részletesen mesélünk arról, hogyan valósítottuk meg az Egységes Diákfronttal közösen azt, amire eddig senki nem volt képes: Magyarország első országos, alternatív népszavazását! 

Nyolc napon keresztül több mint 100 helyszínen és online közel 115 ezer ember adta le a szavazatát a mai magyar oktatási rendszer 7 legfontosabb kérdésében. És mondjuk ki: győztünk! Olyan erőt tudtunk felmutatni, amivel egy egészséges rendszerben bármikor kikényszeríthetnénk egy népszavazást. Olyan erőt, amitől a hatalom láthatóan tart, és egyre inkább reagálni is kénytelen, innentől kezdve pedig nálunk a kezdeményezés.

Olvasd el a 7IGEN-es alternatív népszavazásról szóló beszámolónkat, kattints ide!

Lapozz bele a beszámolónkba, ahol lépésről lépésre bemutatjuk, hogyan jutottunk el az alternatív népszavazás gondolatáig, milyen körülmények között, milyen elképesztő időkeretekben, milyen ellenszélben szerveztük meg ezt a magyar demokrácia szempontjából egyedülálló kezdeményezést.

Nem állunk le! Egy újabb kampányba vágtunk bele, amelyben január végéig 1.000.000 üres konzultációs ívet gyűjtünk össze a hazugságok ellen. Megmutatjuk, hogy propaganda helyett valódi kérdésekben akarunk véleményt mondani. Az ellenkonzultációval kapcsolatban minden információt megtalálsz a 7IGEN.hu oldalon.

Az alternatív oktatási népszavazás lezárásakor az Egységes Diákfronttal közösen bejelentettük, hogy 1.000.000 üres nemzeti konzultációs ívet fogunk összegyűjteni a következő hónapokban, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy propaganda helyett valódi kérdésekben – például az oktatásról helyzetéről – akarnak véleményt nyilvánítani az emberek. 2023. november 22-én hivatalosan is megkezdtük a kampányunkat, amit az alternatív népszavazás folytatásaként – mintegy második fordulóként – valósítunk meg.

Most a hatalom egyik legkedvesebb játékszerén, a nemzeti konzultáción keresztül mutatjuk meg, hogy propaganda és látszat kérdések helyett valódi problémákról akarunk véleményt mondani. Beszélgessünk, és ne konzultáljunk!

Egymillió üres konzultációs ívet fogunk összegyűjteni az oktatás mellett és a hazugságok ellen. Nem fogjuk hagyni, hogy újabb hazugság kampánnyal árasszák el az országot, ezúttal nem lesznek olyan hazug plakátok, hogy “a magyar emberek 97%-a döntött”.

A nemzeti konzultáció fontosságát a kormány számára mi sem bizonyítja jobban, mint hogy november 9-én propaganda össztűz zúdult ránk olyan főcímekkel, hogy “Meghekkelnék a nemzeti konzultációt a Soros-közeli adatbázis-építők”. Egy nap alatt közel 30 kormánypárti cikk született a nemzeti konzultáció összegyűjtését célzó akcióról, amelyeknek egyetlen célja volt: hitelteleníteni a kezdeményezést és elbizonytalanítani az embereket.

A hatalom minden olyan véleménynyilvánítási formát ellehetetlenített, amellyel az állampolgárok hangot adhatnának az akaratuknak. Megszüntették a népi kezdeményezést, több mint 10 éve nem lehet – a kormány politikájával ellentétes kérdésben – népszavazást tartani, a közmeghallgatásokat kiüresítették, és a petíciózás intézményét szisztematikusan lejáratták. Minderre példa az alternatív népszavazás 115.000 résztvevőjének hitelesített szavazata, amelyet a kormány nem méltatott reakcióra.

A kampány két szakaszban valósul meg. Az első szakasz az ívek összegyűjtéséről szól, ami november 22-én vette kezdetét. Jelentkezz a konzultációs ívek gyűjtőjének, és segíts a saját környezetedben minél több ívet összeszedni! FONTOS, hogy csak a konzultációs íveket várjuk, a borítékokat – és ezáltal a név- és lakcímadatokat – nem gyűjtjük.

A második szakasz december 4-én indul, amikor is országszerte megnyílnak azok a leadópontok, ahová személyesen lehet eljuttatni a saját és az összegyűjtött konzultációs íveket. Senki ne dobja ki addig az ívet, mindenkinek biztosítunk lehetőséget, hogy leadja azt a számára legegyszerűbb módon! Az íveket többféleképpen is lehetséges eljuttatni hozzánk:

• Postai úton: Magyarhang Nonprofit Kft., Budapest, Pf. 34., 1426
• Személyesen gyűjtőpontokon lehet majd leadni az íveket december 4-től. Ezeknek a pontos címei a 7IGEN.hu oldalon lesznek elérhetők.
• Azoknak is lesz lehetőségük részt venni, akik nem kaptak konzultációs ívet, esetleg időközben kidobták: ők majd online nyilatkozhatnak a 7IGEN.hu oldalon arról, hogy a propaganda helyett valódi kérdésekről szeretnének véleményt mondani.

Az elmúlt években minden érdekérvényesítési formát kihasználtunk, tüntettünk, petíciókat adtunk át, követeléseket fogalmaztunk meg, szakmai javaslatokat dolgoztunk ki szakértőkkel, és alternatív népszavazást tartottunk.

Nagyon röviden és a teljesség igénye nélkül: állami támogatást követelünk az otthonaink korszerűsítésére, folyamatosan küzdünk a szaporodó akkumulátorgyárak ellen, kiállunk és tüntetünk a pedagógusokat megalázó új státusztörvény ellen és tovább harcolunk az ápolási díj minimálbérre emeléséért.

Kattints ide, és tudj meg még többet a munkánkról!

Sokan érezhetik ma úgy az országban, hogy olyan szintre emelkedett a beletörődés és a kiábrándultság, illetve olyan mértékben romlanak az életkörülményeink, hogy már nem is történik semmi, ami bizakodásra adhat okot. Ezt mi sem tudjuk ellensúlyozni, de azt meg tudjuk mutatni, hogy van élet, van akarat, van aktivitás, és ezekben a pillanatokban is elkötelezett emberek sokasága próbál tenni az ügyeinkért és a körülmények javításáért. Sőt az aHang éppen ebben a nehéz időszakban kezdett bele egy olyan, nagyszabású építkezésbe, amely összekapcsolja, felkészíti és csoportokokba szervezi ezeket az elkötelezett embereket, hogy az egész országot érintő ügyekben is hatékonyabban tudjunk fellépni.

Az elmúlt fél évben megszületett az első négy aPont, azaz az első helyi csoportjaink, ami hatalmas mérföldkövet jelentett ebben az összetett munkában, reményt és motivációt adott nekünk a következő lépésekhez. Összesen 6 megyében vagyunk már aktívak, mutatjuk térképen is.

Róluk, kampányainkról, küzdelmeinkről és győzelmeinkről szól ez a beszámoló, amit szeretettel ajánlunk tagságunk, támogatóink és a bizakodni vágyók figyelmébe.

A beszámoló a képre kattintva olvasható.

Több mint egy évvel ezelőtt kezdődött az elmúlt évek legnagyobb ellenállása az oktatásban. Pedagógusok, diákok, szülők és civilek tízezrei vonultak utcára, sztrájkoltak, demonstráltak, és mondták ki milliószor, hogy azonnali változásra van szükség a közoltatásban.

A kormány azonban semmilyen érdemi reakciót nem adott az érintettek követeléseire. Sőt egy tucat pedagógust kirúgtak, akik ki mertek állni az igazukért. Elkezdték zsarolni és megfélemlíteni a még pályán maradó tanárokat. Most a tiltakozásokra válaszként egy új státusztörvényt akarnak bevezetni, mellette pedig módosítani akarják a köznevelési törvényt is. A nyilvánosságra került javaslat a kormány állításaival szemben nem veszi figyelembe a szakszervezetek és a szakmai szervezetek véleményét sem.

A bevezetni tervezett státusztörvény a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a nevelőtestületek és más intézményi közösségek eddigi jogait csorbítja, összességében helyzetük romlásával fog járni mind szakmai, mind a dolgozókat érintő szabályok tekintetében.

Ennyi idő után úgy tűnhet, hogy ez már csak egy szélmalomharc, a kormány azonban pontosan ezt akarta elérni: addig húzni az időt, amíg az érintettek és a támogatóik is belefáradnak a küzdelembe. De nem adhatjuk fel! Folytatnunk kell a küzdelmet, mert az oktatásunk jövője az ország sorsát is meghatározza!

Mi, az aHang továbbra is kiállunk a pedagógusok és a diákok mellett, és támogatjuk őket a végsőkig. Ehhez a küzdelemhez azonban mindenkire szükség van. Nem hagyhatjuk magukra azokat, akik az országunk és a fiataljaink jövőjéért harcolnak!

Mi is történt az elmúlt időszakban?

Új vizeken evezünk. Alapjaiban fogjuk megváltoztatni az aHang eddigi működését és a közügyekre gyakorolt hatását. Az általános tevékenységünket megtartva, csapatunkat bővítve egy olyan országos szervezésbe kezdtünk, aminek célja, hogy az aHang minél több helyi közösségben megjelenjen, terjedjen, és ne csak online, hanem személyesen is jelen legyünk az ország számos pontján.

Az elmúlt néhány hónapban elkezdtük megszervezni, kialakítani az aHang-csoportokat, az aPontokat, valamint létrehozni az őket támogató szakemberhálózatot és együttműködési rendszert.

Ennek érdekében partnereinkkel közösen új képzési csomagokat dolgoztunk ki, 5 megyében koordinátorokat vettünk fel, szervezőönkénteseket toboroztunk, havi rendszerességgel háromnapos képzéseket tartottunk, új munkamódszereket alakítottunk ki, videós tartalmakat, arculati és reklámelemeket gyártottunk, online együttműködési rendszert fejlesztettünk, tagságunk segítségével országos felméréseken teszteltük a legfontosabb kampányterületeket, szakemberekkel, szövetségeseinkkel és társszervezeteinkkel egyeztettünk…

Mindeközben pedig folytattuk-folytatjuk azt is, amiért létrejöttünk: helyi és országos jelentőségű kampányokat kezdeményezünk és támogatunk digitális eszközeinkkel, önkéntes bázisunkkal, képzésekkel és néha anyagilag is. Például minden erőnkkel az oktatás javításáért küzdünk, tiltakozunk a szociális törvény módosítása ellen, segítünk megakadályozni kilakoltatást, vagy épp környezetpusztító beruházásokat.

Nehéz év áll mögöttünk, s valószínűleg egy még nehezebb év elé nézünk. Azonban azt gondoljuk, tudjuk és hisszük, hogy minden krízis egyben egy lehetőség is arra, hogy változtassunk, fejlődjünk, javítsunk közös dolgainkon, ez az alapfilozófiánk.

Erről és sok más tevékenységünkről bővebben is beszámolunk a legfrissebb kiadványunkban.

Köszönjük a feliratkozóinknak, a tagságunknak, hogy akár csak egy petíció aláírásával, megosztásával, jó szóval, kritikával, önkéntes munkával, akcióban való részvétellel, figyelemmel vagy épp adománnyal segítették 2022-ben is a munkánkat!

Sajnos olyan időket élünk, amikor az számít hírnek, hogy a magyar közmédiának végre sikerült beszámolnia egy olyan ügyről, amely nem a jelenlegi hatalom politikáját szolgálja ki. A közmédia híradójában ugyanis beolvasták a diákok, szülők, tanárok és civilek 9 pontos követelés listáját. Ehhez a már-már “történelmi tetthez” mi is hozzájárultunk!

Múlt hét pénteken levélküldő akciót indítottunk, amelyben azt követeltük Papp Dánieltől, a MTVA vezérigazgatójától, hogy a közmédia számoljon be a diákok, szülők, tanárok és civilek 9 pontjáról, amelyek az oktatás azonnali megreformálását célozzák. Több mint 1500 levél érkezett a közmédia vezetőjéhez, hogy világossá tegyük, propaganda helyett valódi tájékoztatásra van szükség!

A jelenlegi hatalmat kiszolgáló közmédia fél az emberek hangjától, nem hiába döntöttek úgy, hogy a követelő levelek, a demonstráló emberek és az EU megfigyelői mellett ezt már nem hallgathatják el és beolvassák a 9 pontot. Az ijedtségüket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még aznap délután válaszoltak a SzabadaHang rendszerünkön belül a petíciónkra. Igaz, a válasz sokkal inkább volt egy értelmetlen próbálkozás, semmint egy valódi reakció: “sdfsdfsdf”.

Ez persze gyorsan körbe is járta a sajtót, és bár ezt az üzenetüket képernyőfotókkal is alá tudtuk támasztani, hamar meg is jött a válasz, amelyben a közmédia – majd a kormányoldali média több lapja is – hazugnak nevezett minket.

Az, hogy elértük, hogy beszámoljanak a követelésekről, siker. Ugyanis rést tudtunk ütni egy olyan rendszeren, amely mindenféle társadalmi kontroll nélkül a jelenlegi hatalom szócsöveként működik. Ezzel pedig eljuttattuk az oktatás átalakításának legfontosabb pontjait az ország olyan részeire is, ahol a közmédia híradója az elsődleges tájékozódási forrás.

Persze nincsenek kétségeink, egy fecske nem csinál nyarat. A 9 pontos követelések beolvasásától a közmédia még nem változott meg, azóta is a kormány uszító propagandáját közvetíti. Ezért továbbra is küzdenünk kell azért, hogy elérjük azt, ami egy demokráciában alapfeltétel kellene, hogy legyen: hiteles és objektív tájékoztatás, amely valóban a közt – és nem egy politikai csoport érdekeit – szolgálja.

A Klebelsberg Központ és a tankerületek vezetői ahelyett, hogy kiállnának a pedagógusok mellett és meghallgatnák őket, kirúgással fenyegetik azokat a tanárokat, akik a polgári engedetlenség eszközével élve ki mernek állni az igazukért. Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk, hogy a KLIK és az alá tartozó tankerületek az érdemi párbeszéd helyett a kormány retorziós politikáját hajtják végre minden észérv ellenére.

Október 20-án csütörtökön ezért összehangolt akciót szerveztünk az ország több pontján a KLIK és a tankerületek épületei elé. Míg Budapesten a Klebelsberg Központhoz, addig Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Dunakeszin a helyi tankerületekhez vonultunk. Az akciók során az aktivisták ismertették és átadták a követeléseinket, mely megegyezik a pedagógusok legfontosabb pontjaival az oktatás helyzetének javításáért. A követeléseket hivatalosan egyelőre csak a Dunakeszi Tankerületi Központ munkatársai vették át, a Szegedi Tankerületi Központ munkatársa annyit mondott, hogy “továbbítani fogja felfelé a követeléseket”, de egyébként véleménye szerint náluk “kiválóan működik a párbeszéd”.

Az akció részeként Pintér Sándor-maszkos alakok mondták el a követeléseinket – bízva abban, hogy ha a tanárokra nem is hallgatnak az oktatás vezetői, akkor a főnökükre talán igen. A fővárosi eseményen Bibó István A szabadságszerető ember politikai tízparancsolatát is kihangosítottuk, és mellette megüzentük a KLIK vezetőinek, hogy nézzenek tükörbe, és döntsék el, hogy egy fenyegető hatalom mellé akarnak állni, vagy a jövő oktatása mellé!

Az akcióinkon elmondott követelések:

1. Azonnali hatállyal helyezzék vissza a kirúgott pedagógusokat!
2. Egyetlen további pedagógust se félemlítsenek meg, vagy mentsenek fel állásából a polgári engedetlenségben való részvétele miatt!
3. Önálló, független oktatási minisztériumot!
4. Vonják vissza az iskolaérettségi törvény módosítását!
5. A szakképzés legyen újból a közoktatás része! A szakképzésben dolgozók pedagógusok!
6. Jelentősen emeljék a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítők bérét!
7. A pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek legfeljebb heti 35 órát legyenek beoszthatók gyermekfelügyeletre!
8. A pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak neveléssel-oktatással lekötött munkaideje heti 22 óra legyen!
9. A sztrájktörvény visszaállítását!

Az akció végén néhány helyszínen az aktivisták felragasztották követeléseiket és üzeneteiket is az intézményekre.

Akcióink során felhívtuk a figyelmet arra is, hogy csak akkor tudunk erősek maradni és egységesen fellépni, ha minél többen állunk ki az oktatásért. Ezért arra buzdítottunk mindenkit Budapesten, Pécsett, Szegeden, Miskolcon és Dunakeszin is, hogy csatlakozzanak az október 23-i eseményhez, és vonuljunk együtt egy szabad és igazságosabb oktatásért.

Továbbra is kitartunk a pedagógusok, szülők és a közoktatásban tapasztalható szisztematikus rombolást leginkább elszenvedő diákok mellett, és egészen addig fenntartjuk az ellenállást, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz a helyzet radikális javítása érdekében!

Az elmúlt fél év ismét tele volt küzdelemmel, de szerencsére győzelemmel is: sztrájkoló pedagógusok és tüntető diákok, megóvott természeti erőforrások – ezek csak címszavak az elmúlt időszakunkból, de részletesen is bemutatjuk neked a legújabb beszámolónkban.

Hogy mit csinálunk most? Rögtön a választások másnapján elkezdtük értékelni a történteket és megtervezni a jövőt. Megkérdeztük a tagságunkat, felméréseket készítettünk önkénteseinkkel, beszéltünk barátainkkal, támogatóinkkal és nemzetközi partnereinkkel, számos belsős tervező alkalmat tartottunk. Természetesen sok kampányon dolgozunk, de a belső építkezéssel és a hosszabb távú terveinkkel is komolyan foglalkozunk.

Mi látszik, mi lesz az irány? Minden beszélgetésünk egy felé mutat, ami egyben azt is jelenti, hogy minden eddiginél magasabb fokozatba kapcsolunk. Baj van a politikával, baj van a képviseletünkkel, pedig nap mint nap új ügyek és problémák kerülnek felszínre. Mi viszont sokan vagyunk, és sokan tenni is akarunk, ezért nagyszabású építkezésbe kezdünk: országszerte olyan kampánycsoportokat segítünk életre, akik minden korábbinál erősebben, hatékonyabban állnak ki az egészségügyért, az oktatásért, a környezetünkért, a méltó megélhetésért és egy igazságosabb Magyarországért.

A szervezőmunkát már nyáron megkezdjük, koordinátorainkkal és partnereinkkel folytatjuk a tervezést, képzéseket tartunk, új digitális eszközöket fejlesztünk, és olyan aktív embereket keresünk országszerte, akik hajlandók az aHang zászlaja alatt velünk együtt küzdeni, helyi és országos ügyekben egyaránt.

Minderről bővebben is írunk a legfrissebb beszámolónkban, amely ide kattintva érhető el.

Kiemelt kép: Csoszó Gabriella, FreeDoc

Egymást érik a tantestületek, pedagógiai szakszolgálatok, diákok, hallgatók közösségeinek kiállásai. Mi pedig minden eszközünkkel támogatjuk az oktatási dolgozókat!

Március 16-án léptek határozatlan idejű sztrájkba, ugyanezen a napon pedig több ezer diákkal tüntettünk a Kossuth téren. Annát és Mátét, a tüntetés szervezőit az aHang csapat segítette – egyrészt az előkészületekben, másrészt pedig olyan, pénzt (és nem zsebpénzt…) igénylő dolgokban, mint a színpad, a hangosítás vagy épp egy molinó és láthatósági mellények beszerzése.

A tüntetés felemelő volt, a hangulata mindent felülmúlt: skandáltunk, ugráltunk, tapsoltunk, énekeltünk, biztattuk a felszólalókat.

Ezen a napon késő délután álltak ki pedagógushallgatók is: ők az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt tüntettek. Pénteken az Amnesty International Magyarország aktivistái ültek ki a Kossuth térre, hogy egy szimbolikus tanítási nappal töltsék az idejüket.

Majd eljött a szombat: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Pedagógusok Szakszervete (PSZ), a VDSZ és a Tanítanék szerveztek nagyszabású tüntetést a Kossuth térre.

Ezt részben az aHang követőinek jóvoltából támogattuk mintegy 5.000.000 forinttal! Ezt azért gyűjtöttük (és egy részét a költségvetésünkből biztosítottuk), hogy a szervezők a sztrájkra és az ezzel kapcsolatos megmozdulásokra fordíthassák: mint például a szombati tüntetésre, hogy a profi hangosítás és színpadtechnika segítségével mindenki hallja a beszédeket.

Hálásan köszönjük minden támogatónak, hogy ezt lehetővé tette! Nekik is köszönhető, hogy egyre többen és többen vagyunk az oktatási dolgozók mellett. Egyre több emberben tudatosul, hogy a helyzet tarthatatlan: a bérek élhetetlenek, a munkakörülmények egyre rosszabbak.

A közoktatás nem az összeomlás szélén van, hanem már összeomlott: egy maroknyi közösség próbálja menteni a menthetőt, és amellett, hogy próbálják kigazdálkodni a költségeiket, még arról is gondoskodnak, hogy a gyermekeink ne csak az alaptantervből, hanem szolidaritásról, partnerségről, kiállásról is tanuljanak valamit.

Most az oktatási dolgozók a kiállásukkal mindannyiunkat tanítanak, mindannyiunknak példát mutatnak. Mi pedig mellettünk álltunk, állunk ki, hogy megmutassuk: tanulunk tőlük, és támogatjuk őket!

Köszönjük!

(Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc)

Ezen a héten már a második sikert értük el! A tanárok, óvodai és bölcsődei dolgozók Gulyás Gergely tegnapi bejelentése alapján elsőbbséget kapnak az oltásban, ha jelentkeznek rá: az intézmények nyitása előtt “be fogjuk oltani a tanárokat, óvónőket (…) természetesen ez a bölcsődei dolgozókra is vonatkozik”.

Elmondhatatlanul megkönnyebbültünk!

Kormányközeli és független szervezetek egyaránt kiálltak amellett, hogy a pedagógusoknak elsőbbséget kell élvezniük az oltásban itthon – ahogy számos más EU-s országban is.

A legtöbbet mégis annak a több mint 14 ezer embernek köszönhetjük, akik aláírták a petíciót a tanárok, óvodai és bölcsődei dolgozók elsőbbségi oltásáért.

A kormány belátta, hogy nagyon rosszul jönnének ki abból, ha nem teljesítik ezt a széles körben támogatott kérést. Nem áldozhatnak fel még több tanárt, óvodapedagógust, bölcsődei dolgozót, nem húzhatják a végtelenségig az oltásukat, nem törölhetik fel a padlót a vírussal szemben most még védtelen, irgalmatlan terheket viselő pedagógusokkal.

Mivel az oltás önkéntes alapon megy, ezért elengedhetetlen az arra való jelentkezés – ez mindössze fél percet vesz igénybe, a vakcinainfo.gov.hu oldalon lehet regisztrálni rá.

Újra és újra bebizonyosodik, hogy a munkánknak van értelme, hogy a digitális aktivizmus – különösen egy világjárvány közepette – legalább akkora hatást tud elérni, mint a hagyományos érdekérvényesítő eszközök.

Az elmúlt másfél évtized legnagyobb hatású ellenállását a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói, illetve a mellettük kiálló több tízezer ember valósította, valósítja meg az utóbbi néhány hétben.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói júniusban kampányt indítottak az intézményük függetlenségének megőrzéséért. A SzabadaHangon indított petíciójukat eddig több mint 30 ezren támogatták – ugyanennyien küldtek levelet dr. Palkovics Lászlónak, akit arra kértek: garancia nyilatkozattal biztosítsa az egyetem autonómiáját. Mivel a tömeges utcai demonstrációk nagy része Budapesten történik, így rengetegen keresik az SZFE hallgatói melletti kiállás egyéb formáit.

Mi a törvénytervezet kihirdetésének pillanatában felvettük a kapcsolatot és szakmai támogatásunkról biztosítottuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit. Ott voltunk az egyetemfoglaláskor, részt vettünk a szimpátia akciókon, és mozgósító e-mailünk hatására több mint ezer aHang-tag vett részt az Egyetem chartáját célba juttató stafétaláncban, melyet több tucat önkéntesünkkel a Parlamentnél biztosítottuk.

Emellett a hallgatókkal közösen létrehoztunk egy videókampányt, hogy bárki, aki egyetért követeléseikkel, az egyetemi autonómiáért folytatott küzdelmükkel, eltudja hozzájuk juttatni támogató üzeneteit. Az ilyen apró kiállások erősítik a hitet, hitünket abban, hogy az igazság a hallgatók oldalán van. S erősítik őket abban is, hogy ezt a munkát folytatniuk kell és nem szabad megalkudniuk.

Közös felhívásunkra több mint száz videóüzenet érkezett: óvodapedagógusok, asztalosok, pedagógusok, vállalkozók, programozók, idegsebészek, ápolók, volt alkotmánybíró, MTA-doktorok, írók, költők, színészek, bábszínészek, dramaturgok, rendezők, vagy épp egy szolgálati járadékos bv-s tiszt mondja, hogy: „Szabad ország, szabad egyetem!”

Az 4h4n9.ahang.hu/freeszfe oldalon bárki elmondhatja saját üzenetét, és a Hallgatói Szakszervezet levélküldő kampánya is megtalálható.

Hiszünk a transzparenciában, az igazságban, a tényekben, hiszünk az egyetemi autonómiában!

Augusztus végén a középiskolai diákság újra szerveződni kezdett, az iskolakezdés után meghirdetett sztrájkhoz pedig pedagógusok is csatlakoztak. A diákok arra hívták fel az ország figyelmét, hogy máshogy szeretnének tanulni, mint amire most az oktatási rendszer kényszeríti őket. Szeptember 13-án a Szabad Egyetem, a Szabad Terek és az aHang tucatnyi alternatív tanítási órát szervezett Budapesten és vidéki helyszíneken, hogy ne érhesse az a vád a sztrájkolókat, hogy csak lógni szeretnének az iskolából.

A napot Szűcs Tamás történelem tanár (a PDSZ elnöke) tájékoztatójával nyitottuk, amelyen diákokkal beszélgetett a köznevelési törvényről, majd közösen feltűztük Magyarország stilizált térképére, hogy milyen problémákat látnak a diákok az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan Horváth Csenge (Láthatatlan Tanoda) elindította a Mentortársast. Körösztös Gergő kortárs költő irodalomtörténeti előadását majd egy órán át hallgatták a diákok, a programot A suli teszi az embert? című oktatási egyenlőtlenségekről szóló beszélgetés követte Vujovits Julival, a Közélet Iskolája munkatársával. László János, a Nyomtass Te is! főszerkesztője arról tartott előadást, mit tehetünk a sajtószabadságért. A legkisebb lépést megtették közösen: a diákok a Nyomtass Te is! legújabb példányait hajtogatták össze a beszélgetés alatt, így segítve a terjesztést. A délután egyik fénypontja a VIII. kerületi 1956-os séta túra volt, melyet Eörsi László történész tartott.

“A szülők, a gyerekek, a tanárok nagyon fontos tagjai a társadalomnak, lehetőséget es kiemelt segítséget kell nyújtanunk nekik, hogy üzeneteiket, kéréseiket es követeléseiket továbbítsuk a döntéshozóknak, illetve eszközeinkkel növeljük ügyük össztársadalmi támogatottságát. Fel fogjuk erősíteni a hangjukat” – ígérte Papp Dóra, az aHang kampányigazgatója az alternatív tanórákat megelőző sajtótájékoztatón az Aurórában.

Nézd meg az ATV összefoglalóját a pénteki alternatív órákról:
http://www.atv.hu/belfold/20190913-a-tanulas-egy-alternativ-megoldasat-valasztottak-a-diakok/hirkereso

A köznevelési törvény ellen az aHangon a Szabad Egyetem és a szülők Nkt. elleni tiltakozásához összesen már több mint 11 000 aláíró csatlakozott. A szervezetek folytatják az egyeztetéseket, céljuk a teljes körű oktatási reform kikövetelése.