Az aHang Csongrád megyei szervezete, aPontja rendezett lakossági fórumot a szegedi Ifjúsági Házban február elsején, délután öt órakor, a Szent Gellért Fórum mellett kivágni tervezett véderdőszakaszról. Az önkéntesek megelőző igényfelmérő akcióiból ugyanis kiderült, hogy igencsak érdekli a helyieket az ügy: a kormány tavaly év végén adományozta az egyházmegyének a sportkomplexum szomszédságában, mintegy hat hektáron elterülő erdődarabot azzal a szándékkal, hogy ott iskolát építsenek (illetve, az újabb hírek szerint, inkább edzőpályákat). Árnyalja a dolgot, hogy erről nem kérdezték meg az önkormányzatot, sőt, megelőzték az intézkedéseiket. Persze a tervekben szerepel az újrafásítás, ahogy sok egyéb is – de az egyeztetés valamiért nem.

Az aHang, mint az érdekérvényesítés platformja, már számos ügyet karolt fel országszerte, többek közt a természetvédelem kapcsán is (gondoljunk csak a balatoni nádasokra), a megyei aktivisták ezért látták fontosnak beindítani a diszkussziót egy látszólag diszkusszió nélküli helyzetben. A fórumra meghívták a döntéshozókat is: az önkormányzattól Mihálik Edvin zöld tanácsnok és Fodor Antal, a körzet képviselője volt jelen, az egyházmegye ugyanakkor nemet mondott, arra hivatkozva, hogy egy másik fórumon szeretnék megvitatni az ügyet – az már kimaradt a válaszból, hogy hol és kikkel. Az aHang fórumán mindenesetre az sem tudott volna leejteni egy gombostűt sem, akinek ez a hobbija, az érdeklődők ugyanis túltöltötték a kb. száz férőhelyes kistermet.

A megyei aPont koordinátora, Tóth Rebeka vállalta a moderátori feladatokat, megnyitójában célul a tájékoztatást és a párbeszédet kitűzve, pártpolitikától mentesen – leszögezte ugyanakkor, hogy ma már nemigen vannak helyi ügyek, csak amúgy mutatis mutandis. A fórum ugyanis a magyar civilek napjára esett, egy időben zajlott egy józsefvárosi, hasonló tematikájú eseménnyel, ahol épp azt vitatták, civil kezdeményezésre, hogy a Pázmány kapja meg a Rádió egykori épületét.

Valami hasonló „egycipőség” volt kiérezhető a meghívott szakértők mondandójából is: néhány rövid, tudományos, szakértői előadás hangzott el ugyanis a közönségbeszélgetés előtt. Ábrahám Krisztián (Kör-Te Egyesület) mondandója az erdősültség körül kulminálódott, arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdőirtás utáni telepítés nem komplementer folyamatok. A környéken ráadásul a vegyes talaj, a vízháztartás és a széljárás miatt nehéz erdőt telepíteni, mely telepítés egyébként sem tudná visszaadni a véderdő mai heterogenitását. Illetve az sem mindegy, milyen példával járunk elöl a következő generációknak. Bozsóné Margóczi Katalin ökológus szerint nyilvánvaló a klímaválság hatása, eleve el vagyunk késve, így a tulajdonképpeni őserdők kiirtása megengedhetetlen. Györgyey János növénybiológus az erdőgazdálkodás, semmint valami védd a fákat, egyél hódot perspektívából beszélt, amikor azt mondta, a fáinkkal igenis bánni kell. Ugyanakkor tény, hogy ez a meglévő erdőszakasz nagyságrendekkel több port köt meg, mintha fiatal fákat telepítenének helyette a közelbe, és hasonló a helyzet a vízzel is. Györgyey felhívta a figyelmet az Agrártárca elviekben működő országfásítási programjára – hogy kinek a figyelmét, azt a nyájas olvasóra bízom. Szabó József Kristóf erdőmérnök a jogi helyzetet tisztázta: erdő az, aminek helyrajzi száma van (és erdő besorolású). Hogy ez parkerdő vagy véderdő vagy valami más (a kormányoldal ugyanis ugyanúgy rámutatott a szóban forgó erdődarab őserdőjellegére, mint arra, hogy nincs ott semmi), az a funkciójában jelenik meg. Szabó leszögezte, hogy a hatályos erdőtörvény szerint erdőt „igénybe venni” csak a közérdekkel összhangban lehet. Más kérdés, hogy ezt a nemzetgazdasági érdek adott esetben felülírhatja, ilyenkor a közérdeket, úgymond, vélelmezni kell. Lovászi Péter, lévén a Madártani Egyesülettől, a terület biológiai sokféleségére hívta fel a figyelmet (a kijelentését, hogy a rigó az erdőben igen, a rigófészek mellett azonban nem költ, tapsvihar fogadta), míg Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, hívő református, az összefogásra és a közösség erejére a gonoszsággal és a jövőtudat-nélküliséggel szemben. Molnár Kiss-Rigó László kiszólására is reagált, miszerint a püspök teremtésvédelmi szempontból védte a döntést: Molnár szerint a természetben gyönyörködnünk adatik, nem visszaélni vele.

Az előadások után nagyjából egy óráig a közönségé volt a szó, amit sokan kértek is. Az aHang (és talán a szegediek) szellemiségének megfelelően erőszakmentesen, egymásra figyelve folyt a beszélgetés, a légkör inkább páratartalmában volt nehéz. A felkészült hozzászólók a jelenlévő képviselőket kérdezték, akik biztosítottak a tájékoztatásról, és hogy nem hagyják nyugodni az ügyet, ugyanakkor többekben felmerült a civil összefogás lehetősége – akár szó szerint is, élőláncokkal. Többen rámutattak a város romló klímájára és a(z annak idején Temesi Ferencet is megihlető) szálló por problémájára, amelyeken kevéssé segítene a tarvágás. A párbeszéd nehézsége, ha akarom, lehetetlensége, ugyanakkor rányomta a bélyegét az estébe forduló fórumra. Szóba került, hogy a szegedi lakosok elnevezték az erdődarabot, stílszerűen Szent Ferencről, hiszen nehezebb megölni olyasmit, aminek neve van, mint ahogy szóba került az is, hogy van két ingatlan a közelben, amelyek, kiépített infrastruktúrával, alternatívái lehetnének e tarvágásnak.

Hogy honnan jutottunk el és hova, majd a közeljövő válaszolja, illetve az utókor ítéli meg. Nem újkeletű, hogyha majd kivágjuk az utolsó fát, megmérgezzük az utolsó folyót és kifogjuk az utolsó halat, akkor fogunk rájönni, hogy nem tudjuk megenni a pénzünket – az viszont még előttünk áll, hogy a közvélekedésből lesz-e közvélemény, és hogy az a miénk lesz-e. Lehet, de csak az ilyen társadalmi diszkussziók által.

Szabó Ferenc

Fantasztikus dolog történt! Révbe ért az a petíció, amelynek aláírásával több mint 3000-en tiltakoztak a szegedi tűzijáték megrendezése ellen.

Botka László polgármester egy közleményben adta hírül, hogy lefújják Szegeden a tűzijátékot:

“Augusztus 20-a, Szent István napja számunkra kiemelten fontos ünnep, az egyre súlyosabb gazdasági válság és a rendkívüli szárazság miatt azonban idén lemondjuk a tűzijátékot. A tűzijáték megrendezésének költségét a rászorulók támogatására, a tűzifaprogram kiterjesztésére fogjuk fordítani. A kisvállalkozókat sújtó év közbeni adóemelés, a lakossági gáz- és áramáremelés több tízezer szegedi polgár és család életét keseríti meg. Az egekbe szökő infláció miatt egyre több ember megélhetése kerül veszélybe. Mindezt tetézi a soha nem látott hőhullám és szárazság, amelynek eredményeként környékünkön is több tűzeset történt az elmúlt hetekben. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata ezért úgy döntött, az idei tűzijátékot lemondja, annak forrásait pedig a rászorulók megsegítésére fordítja. Több száz szegedi családot tudunk így segíteni tűzifával. A városi ünnepség egyéb programjait a korábbi évek szokásaihoz hasonlóan megtartjuk.”

Ez hatalmas eredmény, amit a szegediek együtt értek el! Örömmel tölt el, hogy Botka László képviseli a szegedi emberek véleményét is.

A petíció híre több helyi médiumban is megjelent:

• Szeged.hu: Tűzijáték helyett tűzifára költ a rászorulóknak a szegedi önkormányzat idén
• Szegeder: Szegeden is elmarad az augusztus 20-ai tűzijáték: rászorulókra és tűzifára költi a pénzt az önkormányzat
• Szeged365: Úgy néz ki, döntött Botka László: lefújják a 2022-es szegedi tűzijátékot
• Szeged365: “Remélem lesz foganatja” – Szeged365 villáminterjú a hölggyel, aki petíciót indított a szegedi tűzijáték lefújásáért

Ebben a nehéz időszakban az egyik legnagyobb lehetőségünk, hogy összefogunk és képviseljük a hangunkat!

November közepén érkezett a hír: megnyert és a szülői igények mentén költ el 277 millió forintot a SZAKK Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika, amelynek vezetése további 300 millió forintra és a Családbarát szülészet címre pályázik. Az elmúlt egy év változtatásai (pl. a babák és mamák szülés utáni zavartalanabb együttléte), a tervezett intézkedések (pl. hogy az édesapák is jelen legyenek a császármetszéses szüléseknél), valamint a fejlesztésekkel megvalósuló lehetőségek (pl. szülőszékek használata) mind szerepeltek a Szabad.aHangon indított petíció pontjai vagy a szülők további, a kórháznak intézett kérései között.

Egy évvel ezelőtt azért indult a Petíció a szegedi női klinika anya- és bababarátabbá tételéért című kampány, mert a Szegedi Szülészeti Klinikán szült családok egy részét zavarta az, hogy tapasztalataik szerint az intézmény gyakorlata nem egyezik a WHO bizonyos szakmai ajánlásaival, pl az aranyóra tekintetében, amikor a szülést követően az újszülött háborítatlanul bőrkontaktusban tölthet egy órát az édesanyjával, és ezt nem szakítják meg azért, hogy elvigyék vizsgálatokra vagy felöltöztetni.

Észrevételeik jogosságára utal az, hogy pár nap alatt több ezren aláírták a petíciót. A kampány azért indult novemberben, mert a kismamák úgy értesültek, hogy az intézmény pályázatot nyújtott be az intézmény családbaráttá tételére. Úgy érezték, itt a lehetőség, hogy megosszák észrevételeiket és igényeiket a Klinika vezetésével. Legfontosabb kérésük, hogy az intézmény a legmodernebb elveket és ajánlásokat (pl.: WHO, FIGO, ICM, WRA, IMBCI) követő és evidence-based alapokon nyugvó ellátást valósítson meg, illetve alkalmazza a Nemzetközi Anya- és Bababarát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezés (IMBCO) 10 pontját illetve a Babarát kórházak 10 pontját.

A petíció: https://szabad.4h4n9.ahang.hu/petitions/peticio-a-szegedi-noi-klinika-anya-es-bababaratabba-teteleert

A kampány nyomán egyfajta mozgalom indult a régióban a szabad szülésért. A közel 4000 aláírás és az annak nyomán születő sajtómegjelenések hamar felkeltették a klinika vezetésének figyelmét és egyeztetésre hívták a petíció indítóit. Bár a találkozás a mai napig nem történt meg, de az írásos megkeresések nagy része célt ért. “Mégha a klinika nem is kommunikál velünk szeptember óta, láthatóan, érezhetően megfogadták a tanácsaink egy részét – erről több frissen szült édesanya is beszámolt nekünk, illetve a felújítási tervek is erről árulkodnak – mondja Újvári Dóra, a petíció indítója. – Hatalmas eredményt értünk el, de sok-sok év kell ahhoz, hogy a szemléletváltás megtörténjen, ami nélkül nem lehet valóban baba- és szülőbarát egy szülészet.”