Október 22-én Magyarország (Lengyelországgal együtt) egy abortuszellenes deklarációt írt alá. Mivel már többedszerre kérdőjelezi meg a kormány a nők reprodukciós jogait, ezért felemeltük a szavunkat, egyúttal kifejeztük szolidaritásunkat a lengyel tüntetőkkel – végül több mint 12 ezer ember állt ki a női reprodukciós jogok mellett a petíciónkban.

Testvérszervezetünk, az Akcja Demokracja nemcsak egy majd 600 ezres petíciót indított, hanem részt vett az országszerte zajló megmozdulások szervezésében is. A magyar petíció aláírói is több százan küldtek támogató, bátorító fotókat, melyeket eljuttattunk lengyel barátainkhoz, akik fel is használták azokat kampányukban.

November 4-ére a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége elé szervezett szolidaritási élőláncot a Strajk kobiet – Budapeszt közössége. Jelenlétünkkel, hangtechnikával és fotóriportunkkal támogattuk a megmozdulást, ezzel pedig lengyel nővéreink küzdelmét a szabad testük feletti döntés jogáért!

A petíció lezárásaként egy kérdőívet küldtünk ki a petíciónk aláíróinak, melyet mintegy ezren ki is töltöttek. A kérdőívből többek között az derült ki számunkra, hogy a legtöbben az Isztambuli egyezmény ratifikálását tartják kiemelten fontos témának. Emellett a korszerű, életkornak megfelelő szexuális nevelés és a baba-, anya- és családbarát szülészeti ellátás is lényeges célok. Ezekért küzdünk tovább!

A román kormány benyújtja a szükséges dokumentumokat az UNESCO-nak Verespatak világörökséggé nyilvánításához, így nem épül meg az aranybánya; ezért hát tüntetés helyett ünnepelni indultunk a nagykövetséghez.

A tiszai cianidszennyezés Romániának és Magyarországnak egyaránt katasztrófát jelentett. 2000. január 30-án késő este az aranybánya ülepítőgátja átszakadt a romániai Zazárnál, ezáltal százezer köbméter cianidos és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult végig a Lápos folyón keresztül a Szamosba és a Tiszába. Az eredményt a legtöbben ismerjük: ökológiai katasztrófa, amelynek következményeként például ezernél is több tonna hal elpusztult, de kagylók, szitakötők, kérészek és rákok is.

Egy kanadai cég, a Gabriel Resources újra bányát akart nyitni a romániai Érchegységben – az aranyat ebben az esetben is cianidos technológiával nyerték volna ki. Egy út maradt arra, hogy Verespatakot megőrizzük, és az újabb cianidszennyezést elkerüljük: az, ha Verespatakot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítja. A szándék (legalábbis szavak szintjén) már többször megvolt a román kormány részéről, mégis mindannyiszor kihátrált a döntés elől, ugyanis a Gabriel Resources 4,4 milliárd dolláros kártérítési igényt helyezett kilátásba, amennyiben nem kapja meg a bányához szükséges engedélyeket.

Ez alkalommal a kormány nem hátrált meg, és teljesítette több tízezer ember akaratát.

Partnerszervezetünk, a romániai Declic aktivistái 15 éve dolgoztak azon, hogy ne következhessen be újra a húsz évvel ezelőtti környezeti katasztrófa, és a bánya ne épüljön meg – ezt értünk, a Tiszát, a folyók varázslatos élővilágát tisztelő és szerető magyarokért is tették számos román, nemzetközi és magyar civilszervezettel együtt: például a Magyar Természetvédők Szövetségével, a Védegylettel és a Fenntarthatóság Felé Egyesülettel.

Ez egy újabb nagyon szép példa arra, hogy ha több tízezren összefogunk a leghatalmasabb vállalatok környezetkárosító tevékenysége ellen, ki tudjuk kényszeríteni a természetnek, ezáltal mindannyiunknak kedvező döntést. Erre világít rá a mostani sikerünk!

S végül óriási köszönet a mai napért Fidrich Róbert környezetvédelmi aktivistának, a mai nap fő szervezőjének és szónokának.

Uniti Salvam Rosia Montana!

Hiszen az aHang a dolgozókkal van!

Országszerte 7612 köztisztviselő vett részt a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) által meghirdetett március 14-i sztrájkban, illetve több tucatnyi aktivista csatlakozott hozzájuk különböző szolidaritási akciókkal.

Többek között Kaposváron, Miskolcon, Pécsen, Szegeden és Budapesten zajlott az MKKSZ és az aHang platform által a helyi civilek bevonásával szervezett flashmob, melynek keretében az aktivisták megakasztották a hivatalokban folyó munkát és felolvasták a kormányzati igazgatásban dolgozó kormánytisztviselők alábbi követeléseit.

1. Álljon vissza az alapszabadság 2018. december 31-i állapota!

2. Kerüljön vissza a munkaközi szünet a munkaidőn belülre!

3. Érvényesüljön hatékonyan a szolgálati idő elismerése (szenioritás), szűnjön meg az erre alkalmatlan, – a stabilitásnak ellentmondó – sávos illetmény rendszer!

4. Legyen egységes juttatási rendszer a kormányzati igazgatásban!

5. Kerüljön bevezetésre – ahol lehetséges – a rugalmas munkaidő, valósuljon meg a rugalmas munkahely!

6. A kormányzati igazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalóra vonatkozó külön szabály módosuljon!

7. Legyen ismét munkaszüneti nap július 1-je, a Közigazgatás Napja, a köztisztviselők és kormánytisztviselők ünnepe!

8. Ne korlátozza a törvény a szakszervezeti tagdíj levonását, kapja vissza a szakszervezet az elvett jogosítványait!

9. Javasoljuk a Nemzeti Munkaügyi Kerekasztal létrehozását.

10. A nyugdíjas a közszférában is dolgozhasson nyugdíja megtartása mellett! Igazodjon a nyugdíjemelés a tényleges inflációhoz! Álljon meg a nyugdíjasok relatív elszegényedése!

Az aHang platformon pár napja indult aláírásgyűjtés a közszférában dolgozók jogaiért, amelyeket nagy mértékben csorbít a március 1-jével életbe lépő törvénymódosítás.

https://terjed.4h4n9.ahang.hu/campaigns/kozszolgalatidolgozokert

Pár tucat aktivista – köztük a Szabad Egyetem tagjai – jelent meg március 14. délelőtt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság budapesti hivatala előtt az aHang hívására. A civilek 10 óra előtt pár perccel sorszámokat húztak, hogy amikor sorra kerülnének, rájuk figyelhessenek az ügyfélszolgálat dolgozói. Az őket érintő jogsértő változások ellen emelték fel szavukat az aktivisták, akik felolvasták a követeléseket.

A civilek ezután kiplakátolták a hivatalban a 10 pontot, majd a hivatal lépcsőjéről is megüzenték: