Az állam másfél éve gyakorlatilag kitiltotta az LMBTQ-szervezeteket a saját közösségi tereiből.

Az állami tulajdonú, de EU-s pénzből fenttartott Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft.(ÚNK) mind a tizenkilenc megyében működtet közösségi tereket, ahová – elvileg – nyitvatartási időben bárki bemehet, a civil szervezeteket is beleértve.

2017 novemberében azonban – a politikai semlegesség megőrzésére hivatkozva – úgy döntött az állami cég, hogy az LMBTQ-szervezetek a továbbiakban nem szervezhetnek összejövetelt vagy közösségi programot a közösségi tereikben. A felsőbb szinteken meghozott döntés elsősorban a Szegedi LMBT Közösségért Csoportot érintette rosszul, mivel ekkorra már jó kapcsolatot alakított ki a szegedi közösségi tér vezetőivel, és rendszeresen tartotta ott a programjait.

A szegedi és a kecskeméti Új Nemzedék közösségi terek korábban még a „Biztonságos tér” kampányhoz is csatlakoztak azzal, hogy kiragasztottak egy szivárványszínű matricát – amit néhány hónap múlva (a kitiltás másnapján, feltehetőleg szintén felsőbb utasításra) már le is kapartak mindkét városban.

A politikai semlegességre való hivatkozás különösen furcsának hatott annak fényében, hogy a céget jelenleg is Vincze Géza, a Fidelitas alelnöke vezeti. De az is általános jelenség, hogy a közösségi terekben évről évre megrendezett „Rólad szól!” programsorozat keretében kizárólag Fidesz-KDNP-s politikusokkal beszélgethetnek a fiatalok az őket érintő kérdésekről.

„Sírva hívott fel minket a szegedi koordinátor, hogy ő ezzel nagyon nem ért egyet, de mostantól nem szervezhetünk több programot” – emlékezett vissza Kiss Anna és Tari Ákos, a Szegedi LMBT Közösségért Csoport két tagja. „Még néhány hónapig próbálkoztunk lehetőleg konfliktus nélkül visszajutni, de semmi hajlandóság nem volt a részükről” – mondják.

A Szegedi LMBT Közösségért Csoport – már az alapvető jogok biztosának az állásfoglalásával a kezében – eljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, amit az ÚNK megfellebbezett, ám egy évvel a kitiltásuk után a Fővárosi Törvényszék is nekik adott igazat. A csoport az EBH-s ügyet még maga vitte, a tagság egy része részt vett a tárgyaláson, ám a Fővárosi Törvényszék előtti képviseletet már a Háttér Társaság látta el.

Ezt követően a szegedi közösségi tér előtt táblákkal demonstráltak, rendszeresen nyilatkoztak az ügyről a médiában, valamint a Szabad.aHangon egy petíciót is elindítottak annak érdekében, hogy az állami cég ne húzza tovább az időt a fellebbezéssel, és azonnal engedje vissza az érintetteket országszerte.

Az összes többi LMBTQ-csoportot is hasonló kiállásra bátorították, hiszen a tiltás országszerte érvényben volt: sem Szegeden, sem Kecskeméten, sem a fővárosban, sem pedig a többi tizenhat megyében nem volt lehetőség arra, hogy az LMBTQ-csoportok igénybe vegyék az állami közösségi tereket.

A kitartó küzdelemnek végül meglett az eredménye: másfél év „kihagyás” után március elején újra összegyűlhettek a szegedi közösségi térben, hogy megvitassák a csoport aktuális ügyeit.