Az elmúlt években nem volt ilyen nagy hatású társadalmi kampány, amelynek hatására valóban javult volna több tízezer ember helyzete.

Az MTI-nek ma reggel eljuttatott közlemény értelmében egy szerdai kormánydöntés nyomán az ápolásra szoruló gyermekek után járó díj összege egységesen havi 100 ezer forintra nő január 1-jével.

Az államtitkár szerint ez az emelés folytatódik a következő években is, a cél az, hogy 2022-re – három lépésben – ezen ápolási díj mértéke elérje az akkori minimálbér összegét – tette hozzá.

Az államtitkár közölte továbbá, hogy azon családokban is emelkedik az ápolási díj, amelyekben nem a gyermekek jogán kapják ezt a jogosultságot. Ez esetben az ápolási díjat – szintén a jövő évtől – 15 százalékkal emelik, majd 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben további öt-öt-öt százalékkal lesz magasabb a díj összege. Így azok, akik nem a gyermekükről gondoskodnak, de ápolási díjra jogosultak, 2022-re 30 százalékkal nagyobb összeget fognak kapni, mint jelenleg – mondta. Novák Katalin hozzátette: azok a családok, amelyek több önellátásra képtelen gyermeket is nevelnek, másfélszeres összegű gyermekápolási díjat kapnak.

Mint mondta, változás az, hogy új kategóriaként bevezette a kormány az önellátásra képtelen gyermeket nevelőknek járó gyermekápolási díjat.

Ma bebizonyosodott, hogy ha a magyar emberek egy ügyben valódi összefogásra képesek, akkor megnyerhetik azt, változást érhetnek el.

Május óta példátlan figyelem és támogatás kísérte a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) Csoport és az aHang platform közös kampányát. Pár nap alatt 50 szervezet csatlakozott hozzájuk és tízezrek írták alá a petíciót, amely az otthonápolók elismerését követelte. A kampány első szakaszában a szervezetek a média hathatós segítségével egyfajta felvilágosító munkát végeztek: történeteken keresztül mutatták be, hogy mit jelent ma Magyarországon otthonápolónak lenni.

Számos cikkben és tévériportban arccal, névvel mutatták be életüket a családok, a száraz adatok így váltak megdöbbentő tényekké, az emberek többsége így értesülhetett róla, hogy milyen küzdelem egy 24 órás gondozásra szoruló ember ellátása havi pár tízezer forintnyi segélyből.

Kiderült: a magyar emberek (legalábbis ebben a kérdésben biztosan) nem részvétlenek, hanem informálatlanok voltak. Az emberek döntő többsége nem tudta, hogy ma Magyarországon maximum 52 800 forint segélyt kap az, aki éjjel-nappal ápolja beteg hozzátartozóját és hogy áldozatvállalása nem minősül munkának. Támogatói videónkban, amelyben öt ismert férfi gondozott egy súlyosan sérült kisfiút egy napon át, olimpikon vívónk, Imre Géza is bevallotta: ő azt hitte, már régen munkának minősül az otthonápolás.

A szervezetek akcióit, videót, kiállásait hatalmas érdeklődés és szimpátia kísérte, ez adhatott erőt a végletekig elfáradt és elkeseredett érintetteknek a folytatáshoz. A legtöbbször maguk is érintett önkéntesek Magyarország 210 településen 5625 aláírást maguk gyűjtöttek össze olyan sorstársaiktól, akik helyzetükből adódóan interneteléréssel sem rendelkeznek. Volt olyan édesapa, aki egymaga több mint 700 aláírást szedett össze.

Pár hete új irányt vett a kampány: a megszerzett erős társadalmi támogatottságot kívánták immáron demonstrálni a szervezetek, felhívni a figyelmet arra, hogy nem „csupán” az 50 ezer otthonápoló, de a magyar emberek összessége valódi változást követel az ügyben. A Pulzus Kutató reprezentatív nyári felmérése szerint a magyar emberek 94 százaléka gondolja úgy, hogy az otthonápolást munkaként el kell ismerni és megfelelő módon bérezni.

Az aláírók száma mostanra csaknem elérte az 50 ezret.

Az otthonápolás munka! feliratú matricák borították be az országot azután, hogy a legutóbbi kiálláson azt kérték a szervezők: ezzel az apró gesztussal mutassuk meg minél többen véleményünket az ügyben. Laptopok, autók, kirakatok ezrein virít azóta a matrica.

A fentiekkel párhuzamosan a szervezetek adatokat szereztek és tettek nyilvánossá, elemzéseket készítettek, törvényjavaslatot készítettek elő, beadványokkal bombázták a parlamenti képviselőket, minisztériumi dolgozókat, döntéshozókat. Megjelentek a parlamentben és kora nyáron egy minisztériumi egyeztetésen is részt vettek, ezután úgy tűnt, hogy nem várható érdemi változás, a parlament a jövő évi költségvetésbe nem tervezte bele az ápolási díj emelését.

A kampány ismertsége és támogatottsága azonban fontos lépésre sarkallta a döntéshozókat. Hatalmas eredménynek tekintjük az emeléseket, de a kampányt – melynek végső célja az összes otthonápoló munkájának elismerése – folytatjuk.

Videók:
A Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület 2018. február 26-án készült videóját több mint 800 ezren nézték meg:

Egyre többen vagyunk:

Ismert férfiak próbálták ki az otthonápolást:

Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc

“Két három évente meglátogatom a Szigetet. Kíváncsisággal tölt el, milyen változásokat eszközölnek az akadálymentesítés terén. mennyire hat rá a fővárosban tapasztalható pozitív fejlődés. Nekivágtunk az aHang munkatársával, Papp Dórával videó és képriportot készíteni…
A turné után emígyen éreztem magam:

Ennyi pénzért ezek számomra nincsenek egyensúlyban egymással.”

Galgóczi Péter

Én évek óta gondozom az anyámat, és mindenre egyedül vagyok. Egyedül kell ápolónak, orvoshoz szaladgálónak, ügyintézőnek, házvezetőnek és teherhordó csacsinak is lennem. Értsd: a vásárlásoknál hazacipelni a cuccokat. Évek óta EGY NAPOT NEM PIHENTEM, ÉS 24 ÓRÁS ÜGYELETBEN VAGYOK. Idegileg, fizikailag is kivagyok merülve. Közben pajzsmirigy problémám lett, és ebből kifolyólag cukorbeteg is lettem. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy sürgős pajzsmirigy műtétre lenne szükségem, mert horribilis magasságban van a cukrom miatta, és nem megy le, hiába inzulinozom magam. És az OEP nem támogatja a korszerű műtétet, heverő 1 millió forintom meg nincs rá. Az alacsony, éhbérnek számító ápolási meg nem hitelképes. A tüzelő megvétele, annyi, hogy meg ne fagyjunk legalább, a fa óriási ára miatt súlyos gond minden évben. Ahogy a rezsi, a gyógyszerek, a kiegészítők, és az ennivaló is. Állandóan fáradt, és ideges vagyok ezek miatt is. Anyám e besorolású, súlyosan fogyatékos, egyedül képtelen lenne ellátni magát, teljeskörűen gondoskodni kell róla. Ha legalább a minimálbért megkapnánk, de még azt sem, hogy legalább az anyagi gondok enyhülnének egy kicsit, de semmi. Amíg az Orbán kormány van hatalmon, erre esélyünk sincs. Minden nap ugyanaz a mókuskerék, belefásul, felőrlődik az ember, és pihenés meg a fasorban sincs. Ennyit szerettem volna leírni, hogy a mi munkánkat is elismerhetnék. Nem kéne azzal visszaélni, hogy úgy sem hagyjuk a beteg hozzátartozóinkat, de ezek a hangok nem jutnak el a döntéshozók füléig, mert nem érdekli őket, sajnos.

Minden kezdeményezést támogatok, de nagyon reménytelennek látom a helyzetünket, amíg ez a kormány van hatalmon.

Farkas Judith

Te is előmozdíthatod az otthoni ápolás ügyét, ha aláírod és megosztod a petíciót: https://terjed.4h4n9.ahang.hu/campaigns/apolasidij

Amikor a Leányom még élt, nagyon sok fórumon lobbiztam. Egyik fontos problémám volt – szerintem másoké is -, hogy a normál életvitelű embereknek gyermekenként jár 2 nap pótszabadság 16 éves korig. Valljuk be, már a 14 éves gyereket is nyugodtan otthon lehet hagyni egyedül. Azonban a tartósan beteg/sérült/fogyatékkal élő gyermekeknél egészen más a helyzet. A szülő (most épp magamról beszélek) próbál dolgozni úgy, hogy közben ellássa a gyereket. A Lányom súlyos epilepsziás volt, nem érezte a rohamot (ebből havonta volt 25-30), tehát 24 órás felügyelet kellett mellé. Távmunkában dolgoztam, ami annyit jelentett, hogy egész nap hoztam vittem, köztes időben és akkor amikor már Ő aludt, hulla fáradtan, éjszakába menően dolgoztam. Időközben ez a fajta munkalehetőség megszűnt, de a Jó Isten is úgy akarta, hogy ez megoldódjon, mert a párom (aki NEM a férjem, és ezt nem véletlenül hangsúlyozom ki) munkahelye megszűnt, így én be tudtam járni dolgozni, ő pedig otthonról dolgozott és vigyázott a Nikire. Mindez csodásan hangzik!? Csak nem akkor, amikor amúgy már sosem lesz egészséges, és különben semmilyen gyógyszerre és terápiára nem reagáló gyereket minden évben felülvizsgálatra kell vinni, netán a rokkant igazolványa jár le, az orvosi kontrollról ne is beszéljünk, ami nálunk pl. egy tortúra volt a beültetett készülék miatt (gyógyszerváltáskor/műtétek alkalmával újra feltitrálni, ez hetente 3 alkalom orvost jelent). Ilyenkor természetesen a szabadságok terhére ment mindez, mert a párom nem a férjem, és a Lányom teljes gondnokságom alatt állt, ezért csak én járhattam el mellette/helyette érdemben. Ha nagyon rossz állapotban volt, nem tudtam bemenni dolgozni, ez is szabadságkiírást jelentett (kisfelnőttről beszélünk, így rá nem jár táppénz). Mire eljutottunk odáig, hogy elmennénk nyáron 5-6 napra valahová pihenni, erre már nem jutott szabadság, jelzem, a különben hulla fáradt embernek.

Megkérdeztem az illetékes Minisztériumot, hogy ez valóban jó-e így? A beteg gyermeket ápoló szülőnek, aki dolgozik azért, hogy kifizesse a gyógyszereket (a közgyógy természetesen nem támogatja a drága gyógyszereket), a napi megélhetést, a hitelt, amit a gyereknek a lakás akadálymentesítése miatt kellett felvenni, mert az Önkormányzat csak egy részét állta, neki miért nem jár a pótszabadság? Azt a választ kaptam, hogy az akkori Szociális Minisztérium mindezt megkérdezte a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, és érdemleges választ nem kaptak, sőt indkolást sem.

Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben korhatár nélkül egy ilyen gyermeket ápoló szülőnek az egész ápolási időszakra megilletné legalább havonta 2 nap szabadság, és ezzel nem túlzok.

A kormány által meghirdetett gépkocsi program, amely a rokkant gépkocsik cseréjére lett volna hivatott egy vicc! Aki rendelkezik saját tőkével, nem vesz fel hitelt, hanem megoldja a gépkocsi cseréjét. Aki egyedül látja el a beteg hozzátartozóját, hitellel a háta mögött, amit szintén a helyzet miatt kénytelen viselni, tehát már eleve hitelképtelen, az semmilyen módon nem felel meg a kiírásnak. Ez arról szól, hogy a kormány által meghatározott kereskedőknél lehet nézni csereautót, ehhez rendelkezni kell saját tőkével, és mindenképp hitelt kell felvenni, szintén a kormány által meghatározott banknál. Én megkérdeztem, hogy is néz ki ez a valóságban? Válasz az volt, hogy adjam be a kérelmemet, és az igazolást arról, hogy rendelkezem saját tőkével. Ezután lesz 2-3 hónapom, hogy nézelődjek a kereskedőnél, mert ennyi idő alatt bírálják el a kérelmet. Érdeklődtem, hogy mi van azokkal, akik nem rendelkeznek saját tőkével, mint pl. én is? Válasz: adjam el a jelenlegi autót, azt a pénzt helyezzem letétbe, közben indítsam el a hitelkérelmet, hogy amire a döntés megszületik, az is meglegyen. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e? Tehát adjam el az autót, amivel a beteg gyerekemet szállítom nap mint nap, mert BKV-val nem közlekedhet. 2-3 hónapig vagy nem mozdulunk ki a lakásból, vagy a hátamon viszem, és egyúttal indítsak el a banknál egy kérelmet, amit már mielőtt beadnám tudom, hogy el fognak utasítani a meglévő hitel miatt. Megoldás: marad a műszakilag tropa 17 éves autó, ami bármikor leáll és még sorolhatnám. Tehát kinek is jár a rokkantsága miatt csereautó? Elmondom. Annak, akinek van 2-300 000 Ft nyugdíja, de van igazolványa. Annak, aki élből le tudja fizetni a bíráló bizottság tagjainak valamelyikét, de rászorultnak nem.

Az pedig végképp döbbenetes, hogy a rokkantsági járadék 33.333 Ft. Legalábbis mi még ennyit kaptunk + a családi pótlék. Könyörgöm, aki egyedül képes ellátni magát, ennyi pénzből hogyan? Arra is rákérdeztem az illetékes minisztériumnál, hogy a rokkantsági járadék elvileg a nyugdíjcélú ellátások közé tartozik. Ebben az esetben miért nem emelik párhuzamosan a nyugdíjakkal? Azt az infót adták, hogy ez csak papíron van így, különben teljesen egyedülálló kifizetésként tartják nyilván, és ennek emelésére NINCS ELKÜLÖNÍTVE fedezet. Azok, akiknek nincs lehetősége dolgozni, mert nincs munkahelyük vagy a beteg állapota nem engedi, egész egyszerűen teljesen el vannak lehetetlenülve úgy emberileg, mint anyagilag.

Az én Kislányom 24 évesen elhunyt, de úgy gondolom, ezekkel a problémákkal nem vagyunk egyedül, és igenis meg kell mozgatni minden szálat, mert ez tarthatatlan állapot.

Nagyon remélem, hogy ezen fognak változtatni, és ha az kell hozzá, hogy minden hónapban petíciót adjatok be, hát tegyétek meg, én biztosan támogatni fogom.

Molnár Attiláné Csilla

Te is előmozdíthatod az otthoni ápolás ügyét, ha aláírod és megosztod a petíciót: https://terjed.4h4n9.ahang.hu/campaigns/apolasidij