aPontosítunk!
2023/1.

Sőt az aHang éppen ebben a nehéz időszakban kezdett bele egy olyan, nagyszabású építkezésbe, amely összekapcsolja, felkészíti és csoportokokba szervezi ezeket az elkötelezett embereket, hogy az egész országot érintő ügyekben is hatékonyabban tudjunk fellépni.

Az elmúlt fél évben megszületett az első négy aPont, azaz az első helyi csoportjaink, ami hatalmas mérföldkövet jelentett ebben az összetett munkában, reményt és motivációt adott nekünk a következő lépésekhez.

Róluk, kampányainkról, küzdelmeinkről és győzelmeinkről szól ez a beszámoló, amit szeretettel ajánlunk tagságunk, támogatóink és a bizakodni vágyók figyelmébe.

Varga Máté, ügyvezető igazgató, aHang

Havi szinten képzéseket szervezünk azért, hogy szoros kapcsolatokon alapuló, jól működő és eredményes csoportokat tudjunk létrehozni. Ezeknek a témája: az érdekérvényesítés, a csoport- és közösségszervezés, a digitális és személyes aktivizmus, valamint egyéb tudnivalók, mint például a gyülekezési jog, de szeptembertől az önkormányzatok működéséről is intenzíven tanulni fogunk.

A felkészítések és a találkozók után év elején elkezdtük személyesen is megmutatni magunkat a piacokon, főtereken az első országos, kiemelt otthonkorszerűsítési kampányunkkal, amelynek során már közösen léptek fel a helyi aPontok.

Ahhoz azonban, hogy minél több helyen folytassuk a munkát és növekedni tudjunk, a te segítségedre is szükségünk van. Ha megengedheted magadnak, szállj be az aPontok működtetésébe!

Elindítottunk egy online felmérést is, hogy feltérképezhessük a magyarországi lakások helyzetét, ezt több ezren töltötték ki. Március első heteiben az ország több pontján kitelepültünk a pultjainkkal az utcákra, hogy megkérdezzük a helyiek véleményét az ügyben.

Jelen voltunk Pásztón, Salgótarjánban, Békéscsabán, Gyulán, Debrecenben, Mikepércsen, Miskolcon, Szalonnán, Edelényben és Szegeden is. Önkénteseink beszámolóiból egyértelműen kiderült, hogy a magyar emberek számára kiemelten fontos az otthonfelújítás kérdése, és teljes egyetértés van abban, hogy átfogó állami támogatásra van szükség!

A petíciónkban több mint 12 ezren kérjük Lantos Csaba energiaügyi minisztert, Varga Mihály pénzügyminisztert, Lázár János építési és közlekedési minisztert, illetve a teljes magyar kormányt, hogy tegyen érdemi, kézzelfogható lépéseket a magyar otthonok energetikai korszerűsítéséért, hosszú távú védelméért. Azt kérjük, hogy különítsenek el jelentős, legalább 1000 milliárd forintnyi forrást arra, hogy a lakosság lehető legnagyobb részének elérhetővé váljon állami segítség otthonaik fejlesztésére, valamint dolgozzon ki egy hosszú távú és kiszámítható támogatási keretrendszert a magyar lakossági ingatlanállomány fejlesztésére.

A legfrissebb adatok szerint egy átlagos magyar lakóépület nagyjából 50%-kal fogyaszt több energiát, mint egy EU-s ingatlan – ezt már Koritár Zsuzsa, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai menedzsere mondta el. Ezzel utolsó előttiek vagyunk a sorban. A szakértő megjegyezte azt is, hogy egy uniós irányelv értelmében milliós nagyságrendben kellene házakat felújítanunk 2030-ig.

Szécsi Ilona, a Magyar Energiahatékonysági Intézet projektmenedzsere elmondta, hogy egy panelház akár két és félszer, egy Kádár-kocka gyakran négyszer-ötször fogyaszt többet, mint egy korszerű épület (és 140 ezer távhős lakásban még mindig nem szabályozható a fűtés).

A beszélgetésen elhangzottak további fontos tudnivalók, adatok és tippek – a teljes program visszanézhető ide kattintva.

A lakáskorszerűsítési kampányhoz kapcsolódóan aláíróívekkel, szórólapokkal és egyéb aHangos anyagokkal vártuk az arra járókat. A gyerekeknek építőjátékkal készültünk, szintén az országos kampányhoz kapcsolódóan, illetve foglalkoztató, játékos feladatokkal, így ők sem unatkoztak, amíg a szüleikkel beszélgettünk.

Többen voltak, akik az emailes meghívásunkra hivatkozva érkeztek, és örültek, hogy személyesen is találkozhatnak velünk. Olyan érdeklődő is akadt, aki másik megyéből érkezett, de nyitott volt az önkéntességre, és kifejezte, hogy szívesen csatlakozna a csapatunkhoz. A korábbi, belvárosi vagy piaci, forgalmas helyeken bonyolított pultozásainkhoz képest azt tapasztaltuk, hogy egész más hangulatban tudtunk ezen a kitelepülésen beszélgetni az emberekkel. Nyugodtan, nyitottan, ráérősen, érdeklődve fogadták, ha leszólítottuk őket."

A Debreceniek az akkumulátorgyár ellen csapata és az aHang ezért tovább folytatta a tiltakozást. A helyi csoportunk tagjai találkoztak a CATL (az első akkumulátorgyárat építő cég) képviselőjével, Szilágyi Balázs külkapcsolatokért felelős vezetővel, aki elmondta, hogy a cég nem tartja a közmeghallgatást megfelelő alkalomnak arra, hogy a hatósági eljárásokat a legjobban megtárgyalják, és értetlenül áll azelőtt, hogy a második közmeghallgatáson nem kapott szót. A CATL munkatársát megkérdeztük arról is, hogy megfontolták-e barnamezős, azaz már eleve mezőgazdaságból kivett terület megvásárlását, de azt mondta, hogy ez a város döntésétől függött, és Debrecen önkormányzata csak mezőgazdasági területeket ajánlott fel.

Azóta az is kiderült, hogy nem csak egy, hanem kettő akkumulátorgyár építését tervezik Debrecenbe. A debreceni aPont tagjai ezért több héten át minden nap feladtak postai úton egy levelet, amelyben további kérdésekre vártak választ a polgármestertől, emellett pedig egy közösségi találkozót kezdtek el szervezni.

Miközben nap mint nap küzdenek a civilek a városvezetéssel és a külföldi multikkal, a CATL peres eljárás során próbálja elhallgattatni Horváth Nándort, a debreceni aPont egyik tagját, a Debreceniek az akkumulátorgyár aktív tagját, aki korábban megtámadta a gyár környezetvédelmi engedélyeztetését. Nándor folytatja a küzdelmet, és nem adja fel – egy portrévideót is készítettünk vele:

Ennek szükségessége azért merült fel bennünk, mert az elmúlt hónapokban egyre többen kezdték el követni a helyi eseményeket, és bennünket is egyre többen kerestek meg azzal a szándékkal, hogy szeretnének tevékeny részesei lenni a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárakkal szembeni kiállásnak. Öten szerveztük az eseményt, a helyi aPont tagjai.

Bár nem volt nagy tömeg – 14 résztvevő –, a csoportmunkához ideális számban és összetételben voltunk jelen. Jó hangulatú és produktív közös alkalmat tudhatunk magunk mögött. Egy plenáris részen bemutattuk az aHangot és az eddigi tevékenységünket, és két meghívott vendégelőadó beszéde után három asztalnál folyt az akciótervezés, minden résztvevő aktív bevonásával. A téma olyan figyelemfelkeltő akciók kitalálása volt, amelyek segíthetnek a helyi lakosok tájékoztatásában a beruházás veszélyeiről, következményeiről.

Időközben az itt összegyűjtött remek ötletek alapján tervezett akcióink megvalósításához is hozzáláttunk. Sok új, és értékes embert ismertünk meg az eseményen, akik közül többeket már bevontunk az akció megvalósításába."

Milyen akcióról van szó? A kampány következő állomásaként júliusban és augusztusban a helyiek megbízóleveleket kézbesítenek a helyi önkormányzati képviselőiknek – meglátogatva őket a fogadóórájukon –, hogy álljanak ki az akkumulátorgyár építésével szemben.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete már az első percben kijelentette, hogy a státusztörvény tervezete teljes mértékben elfogadhatatlan. Közösen indítottak petíciót a SzabadaHangon, ahol kifejtették, hogy a tervezettel nemcsak a pályakezdők számára nem válik vonzóvá a pedagóguspálya, hanem a már évtizedek óta pályán lévő pedagógusok további, tömeges elvándorlása is várható. Számos ponton a retorzió jegyeit lehetett felfedezni a tervezetben, többek között olyan paragrafusokat tartalmazott először, mint hogy a napi maximum munkaidő 8 óráról 12-re, heti 32-ről 48-ra emelkedik; röghöz kötötték volna a pedagógusokat: a lemondási idő kettőről hat hónapra nőtt volna; a szabadnapjaiknak a száma pedig 46-ról 35-re csökkent volna; vagy hogy pályázás nélkül is ki lehetett volna nevezni az iskola igazgatóját.

A két szakszervezet és a Pedagógus Egység, a Tanítanék Mozgalom, valamint a Civil Közoktatási Platform március 7-én egy levélküldő kampányt is indítottak, amelyben arra szólították fel a Belügyminisztériumot, hogy ne vezessék be a státusztörvényt és ne módosítsák a köznevelési törvényt. Több mint 30 ezren küldtek levelet Pintér Sándor tárcájának, hogy világossá tegyék: a bevezetni tervezett státusztörvény a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a nevelőtestületek és más intézményi közösségek eddigi jogait csorbítja, összességében a helyzetük romlásával fog járni mind szakmai, mind a dolgozókat érintő szabályok tekintetében.

Ugyanis tavaly szeptemberben, a tanév kezdetekor 16 ezer pedagógus hiányzott a rendszerből, ami azt jelenti, hogy akár csak egyetlen pedagógus felmondása is további óriási hiányt okozna.

Június végén, a parlamenti vitát követő kormányinfón egy újságíró megkérdezte Gulyás Gergely minisztert, hogy a kormánypárti képviselők figyelembe veszik-e majd a szavazáskor, hogy az aHang oldalán már közel ötezer pedagógus jelezte felmondását arra az esetre, ha az új jogállási törvényt elfogadják. A miniszter erre annyit válaszolt, hogy „annyira vesszük komolyan, mint az aHangot”. Azonban érdemes világossá tenni, hogy amikor a kancelláriaminiszter ilyen választ ad, akkor nem rólunk mond ítéletet, hanem a tanárokról, legalábbis azokról mindenképp, akik saját és intézményük nevével együtt vállalták, hogy kiállnak a rendszer ezen döntése ellen.

A május 3-i demonstráció ismételten a karmelita kolostornál ért véget, ahol a demonstráló diákokkal szemben nem csak könnygázt, de gumibotot is bevetettek.

Ezt követően országszerte tartottak fórumokat, megmozdulásokat, nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban és kistelepülésen is szerveződni kezdtek. A következő demonstrációra május 19-én került sor Budapesten. A „Gyerekeket bántasz” elnevezésű tüntetésen ismét több ezer ember gyűlt össze, akik a Kossuth térről az Oktogonig vonultak. A demonstráció végén pedig ezúttal nem a karmelita kolostor, hanem a Fidesz székháza felé vettük az irányt, ahol az eddigiekhez képest jóval több rendőr fogadott minket. Aznap este egy egész házat bevetítettünk azzal a feliratunkkal, hogy „Mi vagyunk a jövő”.

Június elsejére pedig országos mozgósításba kezdtünk. A nyár első napján ugyanis országos oktatási akciónapot szervezett a noÁr és a Tanítanék Mozgalom. Budapesten és 15 vidéki helyszínen – köztük például Veszprémben, Szegeden, Miskolcon, Dunaújvárosban és Nagykanizsán is – egy napon és egy időben tartottak oktatási megmozdulásokat, ahol nem csak a mozgósításban, de több városban a szervezésben is részt vettünk.

Olyan kérdéseket jutattunk el a kormánynak, mint hogy „Ki fogja a gyerekeket tanítani, ha felmondanak a tanárok?”; „Mit csináljanak a gyerekek, ha őket is arcon fújják könnygázzal, amiért kiállnak egy jobb oktatásért?”; vagy hogy „Mikor fogják megemelni a tanáraink fizetését?”

Emellett pedig egy levélküldő petíciót is indítottak, hogy minél többen a képviselő tudtára adják, jelen helyzetben ez az egyetlen elvárható cselekedet a képviselőtől, amely a közoktatás további romlását megakadályozhatja, a pedagógusok, a diákok és végső soron a nemzet jövőjét szolgálja. Az aHang oldalán több mint 400 levelet küldtek a képviselőnek.

A veszprémi példából kiindulva a helyi csoportjaink, az aPontok is akcióba lendültek és szintén indítottak ők is helyi kampányt Szegeden, Békéscsabán, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben és Nógrád megyében is, ahol arra kérték az országgyűlési képviselőiket, hogy szavazzanak nemmel a státusztörvényre.

Miközben mindenki azt találgatta, hogy a parlament mikorra tűzi ki a bosszútörvény zárószavazását, június 29-én a Nemzeti Választási Bizottság elutasította az Egységes Diákfront mind a hét népszavazási kérdését. A Bizottság úgy határozott, hogy a magyar állampolgároknak nincs joguk véleményt nyilvánítani a szegregált oktatás helyzetéről, egy független oktatási minisztérium létrehozásáról vagy a pedagógusok sztrájkjogának visszaállításáról. De nem tétlenkedtünk, közös stratégia kidolgozásába kezdtünk a diákokkal. Az EDF a TASZ-szal közösen négy kérdés elutasítását megtámadta, eközben pedig elkezdtük megtervezni azt is, hogy milyen úton tudjuk akkor mi megszervezni a népszavazást, hogy mindenki elmondhassa a véleményét az oktatás helyzetéről.

A státusztörvénnyel kapcsolatos végső döntést július 4-én hozták meg. Aznap már kora reggeltől kint volt az aHang és az EDF, valamint több szakmai szervezet is a Kossuth téren, hogy felszólítsuk a képviselőket a tervezet elutasítására. Beszélgettünk a sztrájktörvény korlátozásáról, amely elindította a pedagógusok tiltakozásait, valamint a kormánynak a tiltakozásokra adott reakciójáról, a bosszútörvényről. Emellett pedig folytattuk az aktivistatoborzást a 7IGEN-es oktatási népszavazásra. Nem ért minket meglepetésként, mégis elkeserítő volt, hogy ezen a napon 136 képviselő igent mondott arra a törvényre, amely hosszú távon romba dönti az oktatás és ezáltal az ország jövőjét.

Novák Katalin köztársasági elnök, amilyen gyorsan csak lehet, alá is írta az elfogadott bosszútörvényt. Innentől pedig még inkább világossá vált, hogy az oktatást csak együtt, szervezetten és közösen tudjuk megreformálni. Elfogadhatnak akármennyi törvényt, elutasíthatnak akárhány népszavazási kérdést, nem hallgattathatnak el minket. Folytatni fogjuk a küzdelmet egy jobb és igazságosabb oktatásért, így továbbra is várjuk az aktivistákat az oktatási kampányunkhoz az ahang.hu/7igen oldalon!

Ha szerinted is azonnali változásokra és hosszú távú, széles körű egyetértésen alapuló tervekre van szükség a közoktatásban, akkor segíts bennünket! Csak így tudunk továbbra is benne lenni minden oktatási akcióban - akár szervezőként, akár a háttérből segítve az érintetteket.

Tavasszal több ezer matricát készíttettünk – több mint 200 önkéntes ragasztotta ki őket jól látható helyekre szerte az országban.

A Népszava kérdésére válaszolva a Belügyminisztérium azzal indokolta a gyermekek otthongondozási díja (gyod) és az ápolási díj összege közti sokszoros különbséget, hogy a gyodosok évtizedekre kiszorulnak a munkaerőpiacról.

Ezért közérdekű adatigénylést nyújtottunk be: arra voltunk kíváncsiak, hogy az ápolási díjat kapók mennyi ideig kapják a díjat – azaz jogos-e a minisztérium feltételezése, hogy sokkal-sokkal kevesebb ideig nem tudnak munkát vállalni. (Ezzel párhuzamosan a petíciót is elküldtük a minisztériumnak.)

Júniusban két otthon ápolóval forgattunk riportvideót, hogy hitelesen, első kézből mutathassuk be, hogy milyen otthon ápolónak lenni, milyen az állandó készenlét, mennyit számít akár 70 forint. Nézd meg a Kingával és az Attilával készült videóinkat:

A cél érdekében gyorsan kellett cselekednünk. Pár nap alatt 600-nál is többen írták alá a petíciót. Február 22-én, az ülés előtt egy nappal kézbesítettük is a petíciót a zuglói polgármesternek és az összes önkormányzati képviselőnek, hogy a csütörtöki ülésen már tisztában legyenek azzal, hogy a minimumjövedelem eltörlésével a szavazóik támogatását kockáztatják. Közösségimédia-bejegyzésben is megjelöltük őket, hogy biztosan célba érjen a zuglóiak üzenete.

A szavunk végül jobb belátásra bírta a képviselő-testület tagjait: alig 24 óra leforgása alatt 500 zuglói lakos írta alá a petíciót, és ez elhozta a sikert is: a minimumjövedelem megszüntetését is magában foglaló előterjesztést levették a napirendről, ezzel elhalasztották a rendelet módosítását. A továbbiakban is résen leszünk, hogy a minimumjövedelmet ne tudják fű alatt eltörölni.

A társadalmunkban a gyászfeldolgozásban nagy szerepe van a temetésnek, de vetélés esetén a szülőknek nincs módjuk a gyermeket hagyományos módon eltemetni, amely sok esetben nehezíti a gyászfeldolgozás folyamatát is. Márpedig ennek szempontjából a legtöbbünknek fontos, hogy legyen egy hely, ahol megemlékezhetünk, gyertyát gyújthatunk, elcsendesedhetünk.

Ezért vettük fel a kapcsolatot a Farkasréti temetővel, hogy befogadnák-e az emlékművet. A válasz megérkezett: a temető nyitott rá, és lehetőséget biztosítottak a helyszínbejárásra is.

A petíció fontos állomáshoz érkezett a személyes találkozóval, a temető munkatársai támogatóak, de hosszú út áll még előttünk. Ami viszont már biztos, hogy Farkas-Pap Éva szobrász fogja tervezni a művet. Ennek a terveivel fogjuk tudni újra felkeresni a temetőt.

A SzabadaHangon egy levélküldő petíció indult, amelyben már közel 3000 ember szólította fel Filemon Mihályt, hogy azonnali hatállyal kérjen bocsánatot nyilvánosan attól a gyermekét egyedül nevelő közmunkás anyukától, akit kirúgással fenyegetett meg pusztán azért, mert kinyilvánította a véleményét.

Egy politikus sem élhet vissza a hatalmával. Mindenkinek joga van kifejtenie a véleményét, akár egy nevetős szmájlival is. A polgármesternek nincs joga megfenyegetni valakit azért, mert nem ért vele egyet. Egy működő demokráciában ilyen nem fordulhatna elő, egy ehhez hasonló ügy kapcsán a döntéshozó lemondana a pozíciójáról. Mielőtt ezt megtenné a polgármester, követeljük, hogy kérjen nyilvánosan bocsánatot a megfenyegetett közmunkástól.

A petíció indítója hangsúlyozza azt is, hogy egy polgármester sem fenyegetheti meg a dolgozóját a véleménye (vagy bármi más) miatt.

Számos európai országban drasztikusan csökkentették az áfát, amely valós hatással bírt az emberekre, és pozitív gazdasági hatással is járt. Ezzel szemben Magyarországon azt látjuk, hogy a társadalom nagy része az ársapkával befagyasztott termékeket vásárolja meg elsősorban, a kormány pedig 2023 őszén kivezetné az ársapkát.

Az elmúlt években számtalan alkalommal felmerült az áfacsökkentés kérdése, amelyet a jelenlegi kormány folyamatosan pártpolitikai okokra hivatkozva lesöpört az asztalról. Most azonban – a miniszterelnök szavaival élve – a legveszélyesebb évben járunk, ami még inkább drasztikus helyzetet fog eredményezni, ha a kormány nem lép időben.

Gyorsan kellett cselekednünk: levélküldő petíció indult a polgármesternek, levelet küldtünk a feliratkozóinknak, hogy álljanak ki a család mellett azzal, hogy írnak a polgármesternek.

A felhívásunkra több mint 300 pesterzsébeti cselekedett, amely meghozta a gyümölcsét!

A polgármester saját hatáskörben elhalasztotta a lakáskiürítést a július 6-i kilakoltatással fenyegetett rászoruló gyermekes család ügyében. A Város Mindenkié egyeztetett az Önkormányzattal, ahol a munkatársak megerősítették, hogy a kilakoltatás elmarad, és hangsúlyozták, hogy a hosszabb távú megoldás lehetősége a képviselő-testület döntésén múlik.

Ez hatalmas eredmény, ahogy az is, hogy a korábban kilakoltatással fenyegetett család továbbra is számukra megfizethető, biztonságos önkormányzati bérlakásban lakhat, a lakóközösségi konfliktusok miatt azonban egy másik társasházban lévő, hasonló adottságokkal rendelkező lakásban.

Ezek mellé létesült volna négy, kb. 16-18 méter hosszú és 5 méter széles teraszos építmény: a polgármester (Fonyód önkormányzata nevében) adta bérbe vendéglátóegységek létrehozása céljából az Árpád partra vezető utcák partszakaszi részét. Tette mindezt annak ellenére, hogy alkotmánybírósági határozat tiltja, hogy a Balaton partjától 30 méteren belül új épület létesüljön.

A törvény ugyanakkor azt megengedi, hogy meglévő épületeket felújítsanak, így egy régi bódét át fognak építeni, de a helyi lakosok és nyaralótulajdonosok erőfeszítései sikerrel jártak, és új épületek már nem fognak létesülni.

A fák ugyanis olyan komoly értékkel bíró közvagyont jelentenek, amik mindannyiunk jóllétét szolgálják.

A SzabadaHangon indított petíciót több mint 2000-en írták alá: azt kérték a város polgármesterétől és a helyi képviselő-testülettől, hogy ne tegyék tönkre a város szimbólumaként is számon tartott százéves platánfákat.

A széles körű tiltakozás eredményeként a város polgármestere egy Facebook-videóban jelentette be a beruházás leállítását, ugyanakkor kiderült, hogy a projekt felelőse a Balatonboglári Városüzemeltetési Nonprofit Kft. lett: tehát mintha mégsem került volna le a terítékről a platánokra veszélyes beruházás...

Május 24-én állt be a fordulat: a város testületi ülésén a projektfelelős Városüzemeltetési Nonprofit Kft. igazgatója fehéren-feketén kimondta, hogy a boglári Tinódi és Kodály utcákon álló platánfák egyedei között semmiféle munkálatra nem kerül sor. A parkolóhelyek kialakítása az aszfaltra való felfestéssel történik meg, a fák közötti terület az eredeti állapotban megmarad.

Nem csak a vízkészletet fenyegette a beruházás. Becslések szerint napi 13–16 uszályt, közúton napi 40 teherautót töltöttek volna meg a kitermelt kaviccsal – a megnövekedett forgalom a Duna és partjának élővilágára és a környék lakosainak életére is rossz hatással lenne.

A DUNAKÉKE már 2021 óta küzd a Dunakanyar megóvásáért. A bánya környezetvédelmi engedélyének visszavonása egy óriási mérföldkő a kampányban. Az egyesület hosszú távú célja az, hogy a területet helyi védelem alá vegyék, hogy senkinek ne legyen lehetősége bányát nyitni a Dunakanyar szívében.

A XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. bejelentette, hogy a “Kádár utca eredeti forgalmi irányának megváltoztatása a Váci út és a Kresz Géza utca közötti szakaszon a metrópótlás zavartalansága érdekében vált szükségessé 2022-ben, ám a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. a lakosok érdekeit felismerve kezdeményezte, hogy a metrópótlást követően véglegessé váljon a kialakított forgalmi rend.”

A 13. kerületi önkormányzat ebben az időszakban olyan élőcsapdákat helyezett ki, ami állatkínzásnak minősülő módon ítélte halálra a csapdába esett madarakat. A madarakat elfogást követően vagy megölik, vagy éhhalálra ítélik, mint a fiókákat, akik hiába várják vissza a szüleiket.

Az aHang oldalán indított petíciót több mint 2000-en írták alá, amely sikeresnek is bizonyult: a helyiek tiltakozására reagálva a 13. kerületben beszedték a varjúcsapdákat.

Az övezeti átsorolásokkal nem csökken a zöldterület, de az akció a beépítésnek ágyaz meg: olyan területek válnak beépíthetővé, amelyek jelenleg nem azok. Az ez ügyben indult petíció célja így az, hogy ezeket a zöldterületeket ne minősítsék át, ezzel is csökkentve a beépítés gyorsuló tendenciáját.

Eddig több mint 3000-en írták alá az Élhető Hegyvidékért Egyesület petícióját, akik át is adták már azt a főpolgármesternek, aki értesüléseink szerint támogató volt.

A Koalíció tagjai még tavaly decemberben kezdeményeztek miniszteri meghallgatást az ivóvíz-szolgáltatásról a Fenntartható Fejlődés Bizottságánál (FFB) – ez a bizottsági ülés február 14-én jött létre. Sajnos ezen a meghívás ellenére nem jelent meg sem Lantos Csaba energiaügyi miniszter, sem a többi kormánypárti szakpolitikus és bizottsági tag. A meghallgatás előtt figyelemfelkeltő demonstrációt tartottunk a Parlament előtt, ahol a Vizes gondjaink című fotókiállítással mutattuk meg a problémákat a lakosok képein keresztül, valamint a civil kiállással üzentünk a döntéshozóknak. A bizottsági meghallgatáson a felszólalásainkban hangsúlyoztuk, hogy ha az ivóvízellátás veszélybe kerül a hálózat leromlott állapota miatt, akkor ez minden másra is ki fog hatni. A döntéshozók hiányában az előzetesen írásban, majd a bizottsági ülésen ismét feltett kérdéseinkre érdemi válaszokat nem kaptunk. Ezután a nyomásgyakorlás fokozásaként és figyelemfelhívásként idén márciusban is megrendeztük a Víz Hetét, számos településen vehettek részt a programokon az érdeklődők.

12 ezernél is többen követeljük a petíciónkban a kormánytól és az országgyűlési képviselőktől, hogy szüntessék meg a veszélyhelyzeti kormányzást, és álljanak vissza a parlamenten keresztüli jogalkotásra.

Ugyanis a parlamentáris rendszerünk ekképpen történő kiüresítése nem más, mint a társadalom szinte teljes kizárása a jogalkotásból, ami tovább sodorja az országot az autoriter és antidemokratikus berendezkedés felé.

Petíciónk – amit eddig közel 15 ezren írtak alá – célja, hogy minden politikus távozzon az egyetemi vagyonkezelői alapítványokból és a magyar fiatalok visszaszerezzék az Erasmus-programban való részvétel lehetőségét.

A Válasz Online értesülései szerint szeptember 1-ig kellene elsimítani az ügyet: szigorúbb szabályokat kell hozni a kuratóriumi tagokról, és ezt az új törvényt az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak is értékelnie kell. Csakhogy eddig a határidőig még az országgyűlés sem fog összeülni – így küzdünk tovább azért, hogy egyetemi hallgatóink visszakapják az Erasmus-programban való részvétel lehetőségét.

Petíciónkban a kormány és a propaganda EU-ellenes retorikája ellen szólalunk fel. Eddig több mint 14 ezren csatlakoztak az aláírókhoz.

Ezen kívül az összes rövid videónk is felkerül a csatornára. Illetve ezeken a sorozatokon kívül is készülnek majd videók a sikereinkről, tüntetésekről vagy csak úgy általában rólunk.

Az viszont, hogy ezek a videók valóban elérjenek sok emberhez, nem egy egyszerű dolog, hiszen nagyon nagy zaj van az interneten, a Youtube-on, sok tartalomgyártó próbálja megszerezni a nézők figyelmét. Ebben kérem most a te segítségedet, hogy iratkozz fel a csatornánkra, kövesd a videóinkat, és amennyiben számodra is fontos, hogy a videók eljussanak másokhoz is, oszd meg őket!

És végül pár jó hír a növekedésről: a TikTok-csatornánk csupán idén januárban indult, de máris több mint 1000 követőnk van. A Youtube-feliratkozók száma jelenleg 3850, január óta konkrétan megduplázódott!