A mai Magyar Nemzet a magyar sajtótörténet legcinikusabb hullarablásának eredménye. Ez a lap ugyanis nem azonos a Pethő Sándor által 1938-ban alapított, polgári napilappal. Az eredeti Magyar Nemzetet – amely a “G-nap” után, Simicska Lajos tulajdonlása alatt egy rövid ideig a kormány kritikusa volt – a Fidesz 2018-as győzelme után bezárták, a szerkesztőséget szélnek eresztették. Egy évvel később a Magyar Idők nevű pártlapot egyszerűen átnevezték Magyar Nemzetre, ellopva a patinás nevet, hogy a propaganda hitelesebbnek tűnjön.

A lap jelenlegi funkciója a kultúrharc irányítása és a kormányzati ellenségképek kijelölése. Ha a Magyar Nemzetben megjelenik egy vezércikk, amely támad egy színházigazgatót, egy kutatóintézetet vagy egy nagykövetet (mint például David Pressman amerikai nagykövetet, akit napi szinten gyaláztak), az nem újságírói vélemény, hanem kilövési engedély. Ez a lap a Fidesz közlönye: amit itt leírnak, az a kötelező irányvonal a teljes KESMA-birodalom számára.

A szakmai mélyrepülést jól jelzi, hogy a lap a “woke ellenes” harc jegyében rendszeresen közöl uszító, tudománytalan írásokat a szexuális kisebbségekről. Ők voltak a motorjai a Meseország mindenkié című mesekönyv elleni hisztériának is, amely végül könyvdaráláshoz vezetett. A szerzőgárda (Bayer Zsolt, Néző László és társaik) stílusa gyakran átlépi a józan ész és az emberi méltóság határait: ellenzéki politikusokat, civil aktivistákat és újságírókat neveznek hazaárulónak vagy idegenszívűnek (bármiféle bizonyíték nélkül).

Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet (amelyet a KESMA tulajdonában álló Mediaworks ad ki) évről évre bajnok a sajtóperek elvesztésében. Rendszeresen kényszerülnek helyreigazításra, mivel állításaikat a bíróságon képtelenek bizonyítani.