A Megafon a NER válasza a közösségi média demokratikus nyilvánosságára: egy mesterségesen, irdatlan pénzekből felpumpált propaganda-hadsereg, amelynek egyetlen célja a Fidesz narratívájának sulykolása és az ellenzéki hangok elnyomása a digitális zajban. Hivatalosan “jobboldali hangok felerősítésére” jöttek létre, a gyakorlatban azonban a karaktergyilkosságok és a valóságeltorzítás ipari méretű végrehajtói.

Működési modelljük a pénz erejére épül: miközben azt állítják, hogy “mikroadományokból” tartják fenn magukat, valójában milliárdokat költenek a Facebookon és a YouTube-on hirdetésekre, amivel Európa egyik legnagyobb politikai hirdetőivé váltak. Ezt a pénzügyi hátteret átláthatatlan források biztosítják, amelyek legalább közvetetten valószínűleg közpénzből származnak, mert nincs az a vállalkozó, bármennyire jobboldali is, aki milliárdokat tenne bele ellentételezés és profitelvárás nélkül a Fidesz kormányon maradásába. A Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft. 2024-es beszámolójában semmi nem derül ki abból, hogy honnan származik az az 5,8 milliárd forint, amelyből gazdálkodtak.

Tevékenységük súlyos társadalmi károkat okoz: a vitakultúra teljes felszámolásával, agresszív stílusukkal és a „mi vagyunk a többség” hamis illúziójának fenntartásával mérgezik a közéletet.

A Megafon “arcai” nem önálló gondolkodók, hanem egy központilag vezérelt gépezet alkatrészei, akik vezényszóra mondják fel ugyanazt a paneleket. 

A névsor: Abrakovits Joca, Apáti Bence, Bohár Dániel, Deák Dániel, Filep Dávid, Gerhardt Máté, György-Horváth Zsuzsa, Hortay Olivér, Korondy Tamás, Kötter Tamás, Lajkó Fanni, Németi Noémi, Sebestyén Janka, Szarvas Szilveszter, Szűcs Gábor, Trombitás Kristóf, Varga Ádám, Vincze Emília.