A Pesti Srácok a kormányzati propagandagépezet “fenegyereke”, amely magát forradalmi, antikommunista portálnak mutatja, miközben a működése a pártállami módszereket idézi. Identitásuk alapja egy hazugság: 1956 örököseinek vallják magukat, miközben a lapigazgató az a Stefka István, aki a Kádár-rendszerben újságíróként több kitüntetést is kapott kiváló munkájáért, és buzgó kommunistaként szolgálta a diktatúrát. Ma ugyanez az ember oktat ki mindenkit kereszténységből és hazaszeretetből.

A portál stílusa a kocsmai kötekedés és a politikai verőlegénység keveréke. Nem újságot írnak, hanem célpontokat jelölnek ki. Feladatuk a piszkos munka elvégzése: ők azok, akik a legmélyebbre hajlandóak lemenni egy-egy karaktergyilkosság érdekében. Emlékezetes mélypontjuk volt a Gréczy Zsolt-ügy, ahol a politikai vita helyett a DK-s politikus privát, intim fotóinak közzétételével próbálták megsemmisíteni ellenfelüket. A bíróság később kimondta a jogsértést, és milliós kártérítésre kötelezte őket.

A Pesti Srácok a sajtóperek “rekordere” a saját kategóriájában. Különösen megszállottan támadták Juhász Pétert és Czeglédy Csabát, akikről éveken át terjesztettek valótlanságokat. Juhász Péter esetében a bíróság jogerősen kimondta, hogy a lap (társaival együtt) hazugsággyárat működtetett. A portál cinizmusát jelzi, hogy a sérelemdíjak kifizetésekor gyakran “közösségi gyűjtést” rendeznek olvasóik körében, azt a látszatot keltve, mintha ők lennének az áldozatok, miközben működésüket valójában a bújtatott állami finanszírozás biztosítja hirdetések formájában.

A lap Huth Gergely vezetésével a Fidesz kemény magjának szállít muníciót: itt a legdurvább a hangnem, itt a legnyíltabb a gyűlöletkeltés, és itt nevezik politikai ellenfeleiket a leggyakrabban hazaárulónak.