Szijjártó Péter 2014 óta Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, az elmúlt években több olyan ügyben is a középpontba került, amelyek a közpénzek átláthatlan felhasználását, valamint a politikai és üzleti érdekek összefonódását vetették fel. Számos esetben felmerült a neve olyan ügyekben, amelyekben a kormányzati döntések és a személyes kapcsolatrendszer határai elmosódni látszódnak.

Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó botrány a lélegeztetőgép-beszerzés volt, amelyet Szijjártó minisztériuma koordinált a koronavírus-járvány idején. A Külgazdasági és Külügyminisztérium mintegy 300 milliárd forintért vásárolt több mint 16 ezer lélegeztetőgépet, piaci áron felül, ismeretlen hátterű közvetítőcégektől – úgy, hogy még Orbán Viktor is úgy kalkulált, hogy a legrosszabb forgatókönyv esetén 8 ezerre lenne szükség. A berendezések nagy része soha nem került használatba, több ezer darabot raktárakban tároltak vagy később olcsón továbbértékesítettek. A beszerzések lebonyolítása átláthatatlan volt, a szerződések egy része titkos, és több érintett cég politikai kapcsolatokkal rendelkezett. Szijjártó Péter mindvégig azzal védekezett, hogy a kormány a járványügyi válsághelyzetben “életeket akart menteni”, és a gyorsaság miatt nem volt idő a szokásos ellenőrzésekre.

A miniszter luxus magánrepülős és jachtos utazásai szintén felkeltették a közvélemény figyelmét. 2020-ban és 2021-ben Szijjártó több alkalommal utazott olyan magángépekkel, amelyek Mészáros Lőrinchez és más, a kormányhoz közel álló üzletemberekhez köthetők. A külügyminiszter többször is részt vett hivatalosnak nevezett látogatásokon, ám ezekhez gyakran luxus körülmények társultak, például jachtozás az Adrián Mészáros jachtján. Bár Szijjártó azt állította, hogy ezek “magánutak” voltak, és minden költséget maga fizetett, sem számlákat, sem hitelt érdemlő bizonyítékot nem mutatott be.

Szijjártó Péter külügyi tevékenységét emellett gyakran érik bírálatok az orosz, kínai és azeri kapcsolatok miatt is. Milliárdos állami beruházásoknál az ő minisztériuma játszott kulcsszerepet: például a Paks II. atomerőmű, a Budapest-Belgrád vasútvonal és a kínai vakcinabeszerzések. Ezekben az ügyekben közös vonás, hogy a szerződések nagy részét titkosították, így a nyilvánosság nem tudhatja, pontosan hová kerültek a közpénzek.