A 2026-os országgyűlési választásokat megelőző utolsó közvélemény-kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, a kampány finisében milyen várakozások vannak az emberekben a választás végkimenetele kapcsán. Az adatok elemzését, és értelmezését az aHang végezte. A hibrid adatfelvételt a 21Kutatóközpont végezte március 23. és 28. között, 1500 fő megkérdezésével.
Kormányváltó hangulat a választások előtt
A magyar társadalomban jelenleg kormányváltó hangulat érzékelhető. A teljes népesség többsége, 51% szeretné, ha inkább kormányváltás lenne, míg 30% a jelenlegi kormány maradását támogatná, 19% pedig nem tudott állást foglalni. Ez azt jelenti, hogy a kormányváltást kívánók aránya 21 százalékponttal meghaladja a kormány maradását preferálókét, ami egyértelmű előnyt jelez. Különösen figyelemre méltó, hogy a bizonytalanok aránya is jelentős, ami arra utal, hogy a politikai tér még nem zárt.
A pártpreferencia szerinti bontás élesen kirajzolja a politikai törésvonalakat. A Tisza-szavazók körében teljes az egység, 100% kormányváltást szeretne, ami rendkívül erős mobilizációs potenciált jelez. Az egyéb ellenzéki pártok szavazóinál szintén többségben vannak a kormányváltást támogatók 56%-kal, miközben csak 17% maradna a jelenlegi kormánynál, ugyanakkor itt már megjelenik egy jelentősebb, 27%-os bizonytalan réteg. A Fidesz-szavazók esetében ennek tükörképe látszik, 95% a kormány maradását támogatja és mindössze 1% szeretne váltást, azonban a kormánypárti szavazók 5%-a bizonytalan annak kapcsán, hogy kormányváltást szeretne-e, vagy sem. A legérdekesebb csoport a pártnélkülieké, ahol mindössze 27% támogatja a kormányváltást, 10% a kormány maradását, viszont kiugróan magas, 64% a bizonytalanok aránya. Ez a csoport kulcsfontosságú lehet a választás kimenetele szempontjából, hiszen itt még jelentős tartalékok lehetnek mindkét oldal számára az utolsó héten.
A településtípus szerinti adatok azt mutatják, hogy a kormányváltó hangulat nem kizárólag egy-egy térségre korlátozódik, hanem országosan jelen van. A fővárosban 56% támogatja a kormányváltást, míg 31% a jelenlegi kormány maradását, ami stabil különbséget jelent. A megyei jogú városokban hasonló az arány, 55% a kormányváltást, 29% a maradást támogatja. A kisebb városokban is többségben vannak a kormányváltást kívánók 51%-kal, szemben a 28%-os kormánypárti aránnyal. Még a községekben is, ahol hagyományosan erősebb a kormánypárt, 45% szeretne kormányváltást, míg 31% a jelenlegi kormányt tartaná meg. Ez arra utal, hogy a kormányváltó attitűd nemcsak a nagyvárosi környezetben, hanem a vidéki térségekben is jelen van, még ha ott kisebb különbséggel is.
A többi társadalmi csoport bontása tovább árnyalja a képet, de az alaptrend mindenhol hasonló. A férfiak körében erősebb a kormányváltó szándék 59%-kal, míg a nőknél 44%, ugyanakkor náluk magasabb, 24% a bizonytalanok aránya. Korcsoport szerint a fiatalok körében a legerősebb a változás iránti igény, a 18–29 évesek 75%-a, a 30–39 évesek 66%-a szeretne kormányváltást, míg az idősebb korosztályokban ez fokozatosan csökken, és a 65 év felettieknél már többségben vannak a kormány maradását támogatók 54%-kal. Iskolai végzettség szerint is jól látszik a különbség, az alapfokú végzettségűek körében kiegyenlített a helyzet, 36% kormányváltást, 39% maradást támogat, míg a középfokú végzettségűeknél már 57%, a felsőfokú végzettségűeknél pedig 69% szeretne kormányváltást. Ezek az adatok összességében azt mutatják, hogy a kormányváltó hangulat különösen a fiatalabb, aktívabb és képzettebb rétegekben erős, miközben az idősebb és alacsonyabb végzettségű csoportok inkább a status quo felé hajlanak, de még ezekben a csoportokban is jelentős a bizonytalanság.
A teljes társadalomban a válaszok alapján egyértelműen kirajzolódik a kormányváltó hangulat percepciós szinten is. A választók 40%-a szerint a Tisza fogja megnyerni a következő parlamenti választást, míg 32% gondolja ugyanezt a Fideszről, 28% pedig nem tudott válaszolni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a kormányváltás iránti igény erős, hanem a választók egy jelentős része már reális lehetőségként is tekint a hatalom leváltására. A különbség ugyan nem elsöprő, de stabil, és különösen fontos, hogy a bizonytalanok aránya közel egyharmad, ami azt mutatja, hogy a választás kimenetele még nem lefutott, ugyanakkor a hangulat egyértelműen elmozdult.
A pártpreferencia szerinti bontás világosan mutatja a politikai táborok zártságát, ugyanakkor érdekes részleteket is feltár. A Tisza-szavazók 86%-a biztos abban, hogy saját jelöltjük nyer, ami erős hitet és mozgósíthatóságot jelez. A Fidesz-szavazók körében 88% vár kormánypárti győzelmet. Ugyanakkor mind a két nagy tábor körében megjelenik egy 10%-os csoport, akik nem tudják megmondani, ki fog nyerni. Az egyéb pártok szavazói között nincs egyértelmű domináns várakozás, 38% Fidesz-győzelmet, 24% Tisza-győzelmet valószínűsít, miközben 39% bizonytalan. A pártnélküliek körében különösen magas, 72% a nem tudom válaszok aránya, ami azt mutatja, hogy ebben a csoportban a választási kimenetel még teljesen nyitott kérdés.
A különböző demográfiai csoportok szerinti bontás tovább erősíti a trendet, hogy a kormányváltás lehetősége széles körben megjelent a gondolkodásban. A férfiak körében a Tisza győzelmébe vetett hit kifejezetten erős 47%-kal, míg a nőknél kiegyenlítettebb a kép, 34% Fidesz-győzelmet és 33% Tisza-győzelmet vár, ugyanakkor itt magasabb a bizonytalanok aránya is 32%-kal. Korcsoport szerint a fiataloknál rendkívül erős a kormányváltás várakozása, a 18–29 évesek 65%-a, a 30–39 évesek 57%-a Tisza-győzelmet valószínűsít, míg az idősebb korosztályokban fokozatosan nő a Fidesz győzelmébe vetett hit, és a 65 év felettieknél már többségben vannak 53%-kal. Iskolai végzettség szerint is markáns különbség látszik, az alapfokú végzettségűek körében inkább Fidesz-győzelmet várnak 43%-kal, míg a középfokú végzettségűeknél 45%, a felsőfokú végzettségűeknél pedig 54% számít Tisza-sikerre. Településtípus szerint a fővárosban 47% vár Tisza-győzelmet, a kisebb városokban és községekben kiegyenlítettebb a kép, de még itt is enyhe előnyben van a Tisza, ami azt jelzi, hogy a kormányváltás esélye nemcsak városi jelenségként jelenik meg, hanem országos szinten is érzékelhető.
Arra a kérdésre, hogy a választások után inkább a Tisza, vagy inkább a Fidesz alakítson kormányt, a magyar választók 45%-a úgy gondolja, hogy Magyar Péteréknek kellene április 12 után kormányt alakítania, míg 30% a Fideszt látná szívesen ebben a szerepben, 24% pedig nem tudott dönteni.
A Tisza-szavazók gyakorlatilag teljes egységet mutatnak, 98% szeretné, hogy saját pártjuk alakítson kormányt, és mindössze 1% választaná a Fideszt, 1% pedig bizonytalan. A Fidesz-szavazók körében hasonlóan erős a lojalitás, 95% a jelenlegi kormány maradását támogatja, ugyanakkor itt is megjelenik egy kisebb, de nem elhanyagolható bizonytalanság, 5% nem tudott választ adni. Az egyéb pártok szavazói körében már jóval nyitottabb a helyzet, 28% a Tiszát, 22% a Fideszt szeretné, miközben kiugróan magas, 50% a bizonytalanok aránya. A pártnélküliek esetében még ennél is erősebb a bizonytalanság, 76% nem tudott választani, miközben 15% a Tiszát, 9% a Fideszt jelölte meg.
Egyre nagyobb elégedetlenség az Orbán-kormánnyal szemben
A jelenlegi Orbán-kormány teljesítményének megítélése inkább negatív képet mutat a teljes társadalomban. A magyarok 38%-a egyáltalán nem elégedett, további 13% inkább elégedetlen, vagyis összesen 51% sorolható az elégedetlenek közé, miközben 11% inkább elégedett és 15% teljes mértékben elégedett, ami együtt 26%-ot jelent, 9% középre helyezte magát, 14% pedig nem tudott válaszolni. Ez az arány azt jelzi, hogy a társadalomban majdnem kétszer annyian vannak azok, akik negatívan értékelik a kormány munkáját, mint akik pozitívan, ami erős elégedetlenségi alapot jelez.
A Fidesz-szavazók döntő többsége elégedett a kormány teljesítményével, 31% inkább elégedett és 49% teljes mértékben elégedett, miközben mindössze 2% sorolható az elégedetlenek közé, 10% középre helyezkedik, 8% pedig nem válaszolt. Ezzel szemben a Tisza-szavazók körében szinte teljes az elutasítás, 78% egyáltalán nem elégedett és további 18% inkább elégedetlen, ami 96%-os elégedetlenséget jelent, miközben alig 1% elégedett. Az egyéb pártok szavazóinál is inkább negatív a kép, 54% elégedetlen és mindössze 17% elégedett, miközben 22% középen áll. A pártnélküliek esetében nem a határozott vélemények dominálnak, hanem a bizonytalanság, 43% nem tudott válaszolni, miközben 33% elégedetlen és 10% elégedett. Ez a megoszlás azt mutatja, hogy a kormány megítélése erősen polarizált, de a politikailag kevésbé kötődő rétegekben nincs stabil, kialakult álláspont.
A korcsoportos bontás különösen beszédes, mert jól kirajzolja a generációs különbségeket. A fiatalok körében rendkívül erős az elégedetlenség, a 18–29 évesek 52%-a egyáltalán nem elégedett és további 21% inkább elégedetlen, vagyis összesen 73% negatívan értékel, miközben mindössze 11% elégedett. A 30–39 éveseknél hasonló a helyzet, 67% elégedetlen és csak 13% elégedett. A 40–49 éves korosztályban már mérséklődik az elégedetlenség, de még mindig többségben van, 51% elégedetlen és 21% elégedett . Az 50–64 éveseknél közelebb kerül egymáshoz a két oldal, 44% elégedetlen és 27% elégedett . A 65 év felettieknél viszont megfordul az arány, itt már többségben vannak az elégedettek, 44% pozitívan értékel és 33% elégedetlen. Ez a generációs lejtő jól mutatja, hogy a kormány megítélése életkor szerint erősen eltér, és a fiatalabb rétegek körében kifejezetten negatív.
A többi társadalmi bontás szintén következetesen ezt a mintát erősíti, bár különböző hangsúlyokkal. A férfiak körében erősebb az elégedetlenség, 56% negatív véleményt fogalmaz meg, míg a nőknél ez 47%, ugyanakkor náluk magasabb a bizonytalanok aránya 19%-kal (56% elégedetlen, 27% elégedett, 8% köztes, 8% tudja; illetve 47% elégedetlen, 25% elégedett, 10% köztes, 19% nem tudja). Iskolai végzettség szerint meredek különbség látszik, az alapfokú végzettségűek körében kiegyensúlyozottabb a kép és magasabb az elégedettség, míg a felsőfokú végzettségűek között kiugróan magas, 70% az elégedetlenek aránya. Településtípus szerint a fővárosban és a nagyobb városokban erősebb a kritikus attitűd, 56% és 53% az elégedetlenek aránya, míg a községekben valamivel kiegyenlítettebb a kép, de ott is többségben vannak a negatív értékelések. Az összkép így következetes, a kormány megítélése a társadalom nagy részében inkább negatív, különösen a fiatalabb, képzettebb és városiasabb rétegekben.
