Az aHang által rendelt közvélemény-kutatás szerint* a magyar társadalom túlnyomó többsége nem hisz abban, hogy a nemzeti konzultáció valódi demokratikus párbeszédet jelentene. Tízből közel hat válaszadó (57,9%) szerint a kormány ezeket az íveket elsősorban pártpolitikai célokra használja, míg csupán 22,4% gondolja úgy, hogy a konzultáció társadalmilag fontos kérdésekről szóló, demokratikus eszköz. A bizonytalanok aránya (19,6%) viszonylag magas, ami azt jelzi, hogy a lakosság egy jelentős része nem érzi magát bevonva, vagy nem tudja, milyen célt szolgálnak ezek a kérdőívek.
Társadalmi mintázatok
A nemek között éles eltérés figyelhető meg: a férfiak 69,8%-a (61,7% + 8,1%) tartja politikai eszköznek a konzultációt, míg a nők körében ez az arány 47,2%. Utóbbiaknál jóval magasabb a „nem tudom” válaszok aránya (29,7%), ami a politikai kommunikáció iránti távolságtartásra, illetve az alacsonyabb politikai érdeklődésre utalhat.
A korcsoportos bontás alapján a fiatalok szkepticizmusa különösen erős: a 18–29 évesek 73,8%-a szerint a konzultáció pártpolitikai célokat szolgál, és mindössze 12,7% tekinti azt társadalmi egyeztetésnek. Ez a kritikus szemlélet a 30–49 éves korosztályban is meghatározó (30–39 éveseknél 64,6%, 40–49 éveseknél 57,7%), míg a 60 év felettiek körében már kiegyenlítettebb a kép: itt 48,4% látja pártpolitikai eszköznek, és 40,3% demokratikus fórumként értékeli. Ez a generációs különbség rávilágít arra, hogy az idősebbek – akik a Fidesz törzsszavazói között felülreprezentáltak – nagyobb mértékben fogadják el a kormányzati narratívát, míg a fiatalabbak körében a konzultáció hitelessége szinte teljesen elveszett.
Oktatás és településtípus
Az oktatási háttér erősen meghatározza a véleményeket. Az alapfokú végzettségűeknek csupán 43,8%-a gondolja, hogy a konzultáció pártpolitikai eszköz, míg a felsőfokú végzettségűek körében ez az arány 70,7%. Ezzel párhuzamosan az alacsonyabb végzettségűek körében közel egyharmad (30,2%) nem tudott véleményt formálni.
A településtípus szerinti adatok szintén egyértelmű különbségeket mutatnak: a fővárosban élők 66,7%-a, míg a falvakban élők 53,1%-a gondolja úgy, hogy a konzultáció pártpolitikai célokat szolgál. Ez a különbség összhangban áll a médiapiaci koncentrációval és a helyi közélet információs szűkösségével – ahol kevesebb a független hírforrás, ott a kormányzati kommunikáció nagyobb befolyással bír.
Pártpreferencia szerinti különbségek
A politikai táborok között drámai szakadék rajzolódik ki. A Fidesz-szavazók mindössze 14%-a (5,1% + 8,9%) lát pártpolitikai szándékot a konzultációban, míg 68,7%-uk hisz abban, hogy ez demokratikus, társadalmilag hasznos eszköz. A Tisza Párt támogatói körében ezzel szemben gyakorlatilag teljes az elutasítás: 97,2% (93,8% + 3,4%) szerint ez a Fidesz saját politikai eszköze.
Az egyéb ellenzéki pártok szavazói körében is erős a kritika (79,5%), míg a bizonytalan választók körében csak 42,8% látja politikai manipulációként, de rendkívül magas (43,5%) a nem tudók aránya. Ez a csoport kommunikációs szempontból különösen érdekes: politikai aktivitásuk alacsony, de véleményük befolyásolható – ők a kormányzat és az ellenzék üzenetei közötti „csendes zóna”.
Politikai érdeklődés és választói aktivitás
A politikai érdeklődés mértéke szoros összefüggést mutat az attitűdökkel: a nagyon érdeklődők 78%-a, az eléggé érdeklődők 66,4%-a pártpolitikai eszköznek tartja a konzultációt. Ezzel szemben azok, akik „alig” vagy „egyáltalán nem” követik a politikát, sokkal bizonytalanabbak, vagy nem tudnak választ adni – utóbbi csoportban a „nem tudom” arány 53,9%.
A választási hajlandóság is hasonló mintázatot mutat: a biztos szavazók 67,3%-a (60,4% + 6,9%) gondolja úgy, hogy a konzultáció pártpolitikai célokat szolgál, míg azok, akik valószínűleg nem mennének el szavazni, kétharmad részben (66,1 %) nem tudnak vagy nem akarnak véleményt mondani. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati üzenetek mozgósító ereje főként a politikailag inaktív választók körében érvényesül.
Összegzés
A felmérés eredményei alapján a nemzeti konzultáció társadalmi hitelessége erősen megkérdőjeleződött. Bár formailag továbbra is „párbeszédként” hirdetik, a választók többsége már nem hisz abban, hogy ez valódi egyeztetésről vagy demokratikus részvételről szólna. A konzultációkat a társadalom közel hatvan százaléka pártpolitikai kampányeszköznek látja, különösen a fiatalok, a városiak és a magasabban képzettek körében.
A nemzeti konzultáció mára nem a demokrácia egyik formája, hanem annak utánzata lett – egy szimbolikus kommunikációs gyakorlat, amelynek elsődleges célja nem a közös gondolkodás, hanem kormánypártok üzenetének propaganda szerű terjesztése.
Konzultáció helyett vitát!
Miközben közpénz milliárdokat költ a kormány olyan pártpropaganda eszközre, mint a nemzeti konzultáció, addig a miniszterelnök közel 20 éve nem mer kiállni nyilvános vitára, ahol olyan témák kerülhetnének szóba, mint az egészségügy, a korrupció, vagy éppen az oktatás és a lakhatás. Pedig a magyar emberek ezekről akarnak hallani, nem a Fidesz kampányüzeneteiről.
Több mint 60 ezren követeljük, hogy legyen nyilvános miniszterelnök-jelölti vita Orbán Viktor és Magyar Péter között. A választók megérdemlik, hogy ne propagandaüzenetekből, hanem egyenes beszédből tájékozódhassanak. Itt az idő, hogy újra legyen vita Magyarországon.
*A közvélemény-kutatást az aHang megrendelésére a 21 Kutatóközpont végezte el. A hibrid adatfelvétel, valamint 2025. okt 4. és 10. között zajlott, ezer fő megkérdezésével. A válaszadók SMS-üzenetben kapták meg az online kérdőívhez vezető linket. A 65 év feletti válaszadók preferenciáját telefonos módszerrel kérdezték le a kutatók. A 21 Kutatóközpont ugyanezt a módszert használta az EP-választási méréséhez is. A teljes minta súlyozása a KSH 2022-es népszámlálási adatai szerint történt, lakóhely, nem, kor, iskolai végzettség szerint. A minta reprezentatív a teljes lakosságra nézve, a mintában kapott értékek +/- 3 százalékponttal térnek el attól, amit a teljes lakosság megkérdezése esetén kaptak volna. A részsokaságok vizsgálata során azonban a hibahatár ennél valamivel nagyobb is lehet.
