Több mint 6900 napja vagyunk az Európai Unió tagja. Mégis az elmúlt időszak kormányzati kommunikációja alapján sokkal inkább lenne érdemes ezt a mondatot úgy interpretálni, hogy több mint 6900 napja nem léptünk ki az Európai Unióból. Ha a magyar embereken múlna, akkor ez a szám csak tovább és tovább nőne, mégis az az érzésünk, ha a jelenleg hatalmon lévő politikai vezetőinket hallgatjuk, hogy egészen másfelé kormányoznák az országunkat. Egészen pontosan Európából kifelé...
A magyar kormány és a sajtóorgánumai évek óta az Európai Unió és annak intézményei ellen hangolnak. Most éppen Brüsszelt hibáztatják a saját gazdaságpolitikai kudarcaik miatt – jelenleg a megfékezhetetlen infláció miatt –, miközben követelik az Uniótól a pénzeket. Persze az igazság ezzel szemben például az, hogy miközben az Európai Unió más országaiban tavaly ősz óta csökkent az infláció, addig nálunk változatlan maradt – december óta az EU-s átlagos infláció 11,1%-ról 8,5-ra csökkent, a magyarországi helyzet pedig december óta 25%-on stagnál.
Óriásplakátokon hirdetik, hogy megállítják Brüsszelt, televíziós reklámokban okolják az EU-t, amiért itthon minden a duplájára drágult, és folyamatos hirdetésekkel árasztják el a közösségi média platformokat, ahol is éppen az Európai Parlament tagjait vagy a Bizottság embereit veszik célkeresztbe.
A narratíva mindig ugyanaz: ők a gonosz ellenség, akiket le kell győznünk, és mi vagyunk az egyedüliek, akik a szabadságunkért harcolunk. Azonban aki egy kicsit is olvas a sorok között, az látja, hogy semmi másról nincs szó, mint hogy a kormány politikai kudarcait mindenáron egy külső szereplőre akarja kenni, áthárítva mindennemű felelősséget.
A magyar emberek azonban az Európai Uniót tagjai akarnak maradni. Magyarország a nyugathoz tartozik, az Európai Unióhoz, nem a keleti diktatúrák – Kína, Oroszország, Fehéroroszország - közé! A keleti nyitás politikája, az autoriter rendszerekkel való együttműködés semmi mást nem hozott, mint elszigetelődést és együttműködés helyett folyamatos konfrontációt.
