Szeptember 15-én elindítottuk egyik legnagyobb és legláthatóbb kampányunkat: azért dolgozunk, hogy közel húsz év után újra legyen miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon. Egy olyan vita, ahol a választók végre egyenlő feltételek mellett láthatják, hallhatják és összehasonlíthatják azokat, akik az ország vezetésére készülnek.
A helyzet azonban régóta ugyanaz. Orbán Viktor 2006 óta minden választás előtt más és más indokkal, de következetesen meghátrál a nyilvános vita elől. Ezért amikor bejelentette a Digitális Polgári Körök országjárását, mi is döntöttünk: követjük őt, és minden állomáson szembesítjük egy egyszerű, de erős üzenettel.
“Aki fél leülni vitázni, az fél magától a néptől.”
Ez az üzenet jelent meg azon az üres széken is, amelyet Győrben, Nyíregyházán, Mohácson és Szegeden állítottunk fel. Egy szék, amely nemcsak egy hiányzó embert jelképezett, hanem azt a hiányzó politikai kultúrát is, amelyben a vita nem gyengeség, hanem alapvető demokratikus kötelesség.
Mert nem lehet valaki az ország vezetője úgy, hogy közben nem mer nyilvánosan kiállni a kihívójával. Nem lehet megúszni a kérdéseket, a kritikát, a szembesítést. A választók tisztelete ott kezdődik, hogy a döntéseket meg kell védeni – nem zárt ajtók mögött, hanem mindenki előtt.
Az “üres szék” kampánya sok helyen beszélgetéseket indított el. Voltak, akik mosolyogva álltak meg mellette, mások komoran, de egy dolog közös volt: szinte mindenki értette, miről szól. Nem pártpolitikáról, hanem arról, hogy milyen demokráciában szeretnénk élni. Olyanban, ahol a vezetők kérdezhetők, számonkérhetők és vitára készek – vagy olyanban, ahol mindez elmarad.
Számunkra ez a kampány nem ér véget az üres székekkel. Addig fogjuk újra és újra feltenni a kérdést, amíg egyszer végre nem marad válasz nélkül: miért fél valaki attól, hogy leüljön vitázni a nép előtt?
Az eseménysorozatról videó is készült, ide kattintva tudod megnézni!
