A választási kampányok finanszírozása elvileg azért szabályozott terület, hogy biztosítsa az átláthatóságot és az esélyegyenlőséget a jelöltek között. A jogszabályi keretek abból indulnak ki, hogy a jelölt érdekében végzett kampánytevékenység költségeinek nyomon követhetőnek kell lenniük, és nem maradhatnak rejtve a választók és az ellenőrző szervek elől. A probléma akkor merül fel, amikor a kampánykommunikáció nem közvetlenül a jelölt vagy a párt költségvetéséből valósul meg, hanem formálisan elkülönített, de politikai tevékenységet végző szervezetek közreműködésével. Ilyenkor felmerül a kérdés: vajon valódi, független politikai véleménynyilvánításról van szó, vagy a kampányfinanszírozási szabályok megkerüléséről, amely láthatatlanná teszi a jelölt javára felhasznált erőforrásokat.
Az elmúlt hetekben több budapesti és vidéki választókerületben is megjelent egy ingyenes, postaládákba terjesztett nyomtatott kiadvány, amely formailag sajtóterméknek, tartalmilag azonban egyértelműen politikai kommunikációs eszköznek tekinthető. A budapesti 1. számú országgyűlési egyéni választókerületben terjesztett City Magazin, valamint a több vidéki városban újraindított City7 kiadvány együttes vizsgálata olyan rendszerszerű működést jelez, amely túlmutat a hagyományos sajtótevékenységen. A kérdés nem az, hogy ezek a lapok kiegyensúlyozottan tájékoztatnak-e, hanem az, hogy
egy közösségi tevékenységre bejegyzett szervezet által kiadott, kampányidőszakban terjesztett, jelöltközpontú sajtótermék minősül-e a jelölt javára végzett kampánytevékenységnek, és fennáll-e elszámolási kötelezettség.
A budapesti City Magazin impresszuma szerint a kiadó az Élő Belváros Polgári Egyesület, a nyomtatást pedig a Mediaworks Hungary Zrt. végzi. Az OPTEN-adatok alapján az egyesület főtevékenysége 9499 – „m.n.s. egyéb közösségi, társadalmi tevékenység”. E kategória meghatározása kifejezetten olyan szervezetekre vonatkozik, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül politikai pártokhoz, céljuk a köz szolgálata, közösségi ügyek támogatása, kulturális, társadalmi, kommunikációs tevékenység folytatása. Az OPTEN szerinti cél szerinti besorolás kulturális és információs, kommunikációs tevékenységet, helyi tömegkommunikációt és közművelődést is megjelöl. A City Magazin tehát formálisan nem egy politikai tevékenységet deklaráltan folytató szervezet kommunikációs terméke, hanem egy közösségi-kulturális célú egyesület kiadványa.
Ez a besorolás azonban nem zárja ki a kampányjogi relevanciát. A választási jog nem TEÁOR-kódok alapján minősít, hanem a tevékenység tényleges tartalma és funkciója szerint. A kérdés tehát nem az, hogy az egyesület politikai tevékenységként van-e bejegyezve, hanem az, hogy a konkrét kiadvány objektíve alkalmas-e a választói akarat befolyásolására, és ezzel a jelölt javára végzett kampánytevékenységnek minősül-e.
A konkrét lapszám tartalmi vizsgálata azt mutatja, hogy a 16 oldalas kiadvány jelentős részben egyetlen jelöltre, Fazekas Csillára koncentrál. A jelölt számos élethelyzetben, személyes portréjellegű anyagban, családi és közéleti kontextusban jelenik meg, miközben a politikai ellenfelek vagy hiányoznak, vagy csak áttételesen szerepelnek. A kiadvány nem hirdetésként, nem kampányanyagként, hanem ingyenes sajtótermékként kerül terjesztésre. Ugyanakkor kampányidőszakban jelenik meg, egyéni választókerületi bontásban, és kifejezetten a választók közvetlen elérésére alkalmas terjesztési módszerrel, postaládás szórással jut el az érintettekhez.
Önmagában az, hogy egy közösségi tevékenységre bejegyzett egyesület újságot ad ki, nem jogellenes. A választási jog azonban különbséget tesz a független harmadik fél politikai véleménynyilvánítása és a jelölt javára végzett kampánytevékenység között. A határvonal nem a szervezeti besorolásnál, hanem a koordináció, az egyeztetés és az elszámolhatóság kérdésében húzódik. Ha egy szervezet saját elhatározásából, a jelölttől függetlenül kommunikál, az a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik. Ha azonban a kommunikáció a jelölt érdekében, vele egyeztetve, kampánystratégiai céllal történik, akkor a kampánytevékenység fogalmába eshet, amelyhez elszámolási kötelezettség kapcsolódhat.
A City Magazin esetében több olyan körülmény áll fenn, amely indokolttá teszi a koordináció vizsgálatát. A jelölt maga elismerte, hogy a magazin megkeresésére interjút adott, és készséggel állt rendelkezésre. Ez önmagában még nem bizonyít koordinációt, hiszen sajtómegkeresésre válaszolni legitim. Ugyanakkor ha a kiadvány fő funkciója egy adott jelölt kampányszerű bemutatása, akkor felmerül a kérdés: a szerkesztési döntések, a tematika, az időzítés és a terjesztés mennyiben illeszkedik a jelölt kampánystratégiájához. A kampányidőszakra időzített megjelenés, az egyéni választókerületre szabott tartalom és az ingyenes, tömeges disztribúció olyan tényezők, amelyek egy kampányeszköz tipikus jellemzői.
Az OPTEN-adatok további releváns eleme, hogy az egyesületnek nincs kimutatott értékesítésből származó árbevétele. Ez arra utal, hogy működése nem piaci alapon finanszírozott sajtótermékre épül, hanem támogatásokból, egyéb forrásokból gazdálkodik. Amennyiben ezekből a forrásokból finanszíroznak kampányidőszakban jelöltközpontú kiadványt, felmerül a kérdés, hogy a kiadvány előállítása és terjesztése a jelölt számára nem pénzbeli vagyoni előnyt jelent-e. A kampányfinanszírozási szabályok célja éppen az, hogy a jelöltek ne részesülhessenek elszámolatlan támogatásban külső szereplőktől.
Az ügy rendszerszintű dimenziója a City7 újraindulásával válik igazán láthatóvá. A 2022-es országgyűlési választások után röviddel megszűnt City7 magazin 2026 elején ismét megjelent több városban, azonos arculattal, azonos szerkesztési struktúrával, kampányidőszakban. A címlapokon rendre a kormánypárthoz köthető jelöltek vagy kormányzati narratívák dominálnak. A City7 esetében a kiadó és a nyomda is a Mediaworks, míg a budapesti City esetében a nyomda ugyanaz, de a kiadó formálisan egy közösségi tevékenységre bejegyzett egyesület. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy a kommunikáció részben központi infrastruktúrával, részben formálisan elkülönített jogalanyokon keresztül valósuljon meg.
Itt jelenik meg a lehetséges kiskapu. Amennyiben a kampányköltési korlátok módosítása mellett is fennáll az elszámolási kötelezettség a jelölt javára végzett kampánytevékenység esetén, akkor egy olyan modell, amelyben közösségi célra bejegyzett egyesületek adnak ki jelöltközpontú kiadványokat, csökkentheti a jelölt formálisan kimutatott kampányköltségeit. A jelölt kampánybeszámolójában nem jelenik meg a nyomtatás, a terjesztés, a szerkesztés költsége, miközben a választópolgárokhoz jelentős volumenű, professzionálisan előállított kommunikáció jut el.
A konstrukció további kérdéseket vet fel az átláthatóság terén. A sajtótermékként való bejegyzés formai legitimitást biztosít, ugyanakkor nem válaszolja meg azt, hogy a kiadvány elsődleges funkciója tájékoztatás vagy kampánytámogatás. A közösségi-kulturális tevékenység mint főtevékenység azt jelenti, hogy az egyesület deklarált célja a köz szolgálata és a helyi kommunikáció. Ebben az esetben egy kampányidőszakban megjelenő, jelöltfókuszú kiadvány tartalmi vizsgálata elengedhetetlen annak megállapításához, hogy valóban közösségi tájékoztatásról, vagy a jelölt javára végzett kampánytevékenységről van-e szó.
A problémát tehát nem a tartalom politikai irányultsága jelenti, hanem az elszámolhatóság és az egyenlő versenyfeltételek kérdése. Ha egy jelölt mögött olyan, formálisan közösségi tevékenységet végző szervezetek állnak, amelyek a kampányidőszakban jelentős kommunikációs kapacitást mozgósítanak anélkül, hogy ez a jelölt kampányköltségeként megjelenne, az torzíthatja a versenyt. A választói akarat befolyásolása ily módon nem közvetlen tiltott finanszírozáson keresztül történik, hanem egy jogilag elkülönített, de funkcionálisan összekapcsolódó struktúrán keresztül.
Összességében a City Magazin és a City7 kiadványok esete nem egyszerű médiakritikai kérdés. A tét az, hogy a közösségi tevékenységre bejegyzett szervezetek által kampányidőszakban terjesztett, jelöltközpontú sajtótermékek milyen feltételek mellett minősülnek a jelölt javára végzett kampánytevékenységnek, és fennáll-e velük kapcsolatban elszámolási kötelezettség. Amennyiben a koordináció és a funkcionális összefonódás bizonyítható, úgy felmerül a kampányfinanszírozási szabályok megkerülésének lehetősége. Ha viszont a rendszer éppen arra épül, hogy formailag elkülönített szereplők végzik a politikai kommunikációt, miközben tartalmilag és időzítésében illeszkedik a jelölti kampányhoz, akkor a jogalkotó által megteremtett átláthatósági cél sérülhet, még akkor is, ha a konstrukció formálisan megfelel a jelenlegi szabályozásnak.
