Aláírásgyűjtések tucatjait indítják naponta Magyarországon, a nagy részükről nem is tudunk. Kérelmek helyközi megállóhelyekért, tiltakozások állatok cirkuszi felléptetése ellen, egy termék magyarországi forgalmazásáért indított kérések, vagy éppen a nejlonzacskók betiltását követelő petíciók futnak jelenleg is különböző oldalakon. Vajon mit remélnek, akik megfogalmazták őket? Pár száz vagy ezer aláírás ráirányítja a figyelmet az adott problémára, netán tettekre sarkallja a döntéshozókat?
A jó hír az: igen, ez lehetséges. Az átgondoltan megfogalmazott, sokakat mozgósító, megfelelő helyre, személynek küldött petíciók igenis idézhetnek elő pozitív változást.
Erre példa a SzabadaHangon szeptemberben indított és egy hét alatt sikert elért, a Tabán zöld értékeinek megőrzéséről szóló aláírásgyűjtés végeredménye, illetve az eddigi legnagyobb aHangos kampányunk, amelyet az otthonápolók munkájának elismeréséért indítottuk a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesülettel közösen.
Az egyik egy lokális és környezetvédelmi, hirtelen indított (gyors reagálású) és pár nap alatt lezajló kampány volt, a másik országos, több tízezer családot érintő szociális ügy, amelynek több éves küzdelem az előzménye – mégis nagyon hasonló forgatókönyv szerint zajlottak a kampányok.
Született egy rövid, a lényeget világosan összefoglaló szöveg egy kéréssel, majd elindult ennek a terjesztése. Arányaiban sokan írták alá a petíciókat, az indítók pedig folyamatos kapcsolatot tartottak az aláírókkal és a sajtóval, amely újabb aláírásokat hozott. A döntéshozók számára pedig megkerülhetetlenné vált az aláírók által képviselt tömeg – lépniük kellett az adott ügyben.
Ez a Tabánvédőknél az ésszerűtlen felújítási munka leállítását és a helyiekkel való egyeztetés ígéretét jelentette, az otthonápolók esetében pedig a GYOD bevezetését, azaz a gyermeküket otthonápolók díjának soha nem látott mértékű emelését.
