A 2026-os országgyűlési választásokat megelőző utolsó közvélemény-kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a választók, mivel járna egy kormányváltás, valamint arra, mennyire tudatosan szavaznak április 12-én. Az adatok elemzését, és értelmezését az aHang végezte. A hibrid adatfelvételt a 21Kutatóközpont végezte március 23. és 28. között, 1500 fő megkérdezésével.
Továbbra sem működik a háborús uszítás
2026 február elején a 21Kutatóközpont felméréséből kiderül, hogy a teljes társadalom 54%-a nem hisz abban, hogy a Tisza győzelmét követően Magyarország belépne a háborúba, míg 23% szerint ez egy reális forgatókönyv (szintén 23% nem bizonytalan volt a kérdés kapcsán). Az aHang által rendelt március végi adatfelvételnél megismételték ezt a kérdést, az eredmények pedig azt mutatják, hogy nem tudott áttörni a kormány háborús retorikája és kampánya. Hibahatáron belül, de nőtt azok aránya a teljes társadalomban, akik szerint nem fog háborúba lépni Magyarország, ha a Tisza párt megnyeri a választásokat (55%), míg csökkent 1%-kal azoké, akik szerint ez megtörténne (22%).
A Fidesz szavazókra hatott nagyobb arányban a kormányzati kommunikáció. Míg február elején a kormánypárti szavazók 57%-a gondolta azt, hogy egy Tisza győzelem esetén háborúba mennénk, addig márciusra Orbán Viktor táborána már 63%-a gondolja ezt. A Tisza szavazók ezzel szemben sokkal biztosabbak, szerintük egyöntetűen nem lépünk háborúba (98%), 2% nem tudja. A többi ellenzéki párt szavazótáborán belül is abszolút többsége van annak, hogy egy kormányváltás nem járna a háborúba való belépéssel (53%), a pártnélküliek kifejezetten bizonytalanok ebben a kérdésben, 57% nem tudja, mi történne, míg 13% szerint háborúba mennénk, 30% szerint pedig nincs ilyen fenyegetettség Magyar Péterék győzelme esetén.
A 18-29 éves korcsoportban a legbiztosabb a nemet mondók aránya: 77% szerint nem lépünk háborúba, 10% szerint igen, 13% pedig nem tudja. A 30-39 éves korosztály is hasonlóan vélekedik, 67% szerint nem lesz háború, 8% szerint igen és 25% bizonytalan a kérdésben. Az életkor előrehaladtával közelít az igenek és nemek aránya. A 40-49 év közöttiek már 25%-a gondolja úgy, hogy háborúba lépünk, 49%-uk pedig, hogy nem, 27%-uk nem tudja megmondani. Az 50-64 év közöttiek 21%-a gondolja, hogy háborúba lépünk, több mint felük azt, hogy nem (51%) és 28%-uk nem tudja eldönteni. Teljes megosztottságban a 65 év felettiek vannak 38%-uk szerint igen, 40%-uk szerint nem és 23%-uk pedig nem tudja, hogy háborúba lépünk-e vagy sem.
A középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezők többnyire úgy gondolják, hogy nem lépünk háborúba (62% és 74%), csupán 14-14%-uk szerint igen. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 12%-a, a középfokú végzettséggel rendelkezők 24%-a nem tudott erre válaszolni. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők arányai szétterülnek, 33%-uk szerint igen, 37%-uk szerint nem és 29%-uk pedig nem tudja.
Nagy eltérések település típusoként nem figyelhetőek meg, a válaszadók közel fele szerint nem lepünk háborúba. A nemmel válaszolók aránya 49-61% között mozog, az igennek válaszólóké 15-25% között, azok, akik nem tudják 20-29% között.
Mit hozna egy kormányváltás a választók életében?
A magyar társadalom 43%-a szerint egy esetleges kormányváltás javítaná az életminőséget, míg 22% romlásra számít, 16% nem vár változást, és 19% nem tudott vagy nem kívánt válaszolni. A nemek közötti különbségek elsősorban a pozitív várakozások tekintetében jelennek meg: a férfiak nagyobb arányban bizakodóak (48%), mint a nők (38%). Összességében azonban a nemek közötti eltérések mérsékeltek, míg jelentősebb különbségek figyelhetők meg életkor, iskolai végzettség, lakóhely és különösen pártpreferencia szerint.
A Fidesz szavazók 69%-a szerint rosszabb lenne az életük egy kormányváltás után, 14%-uk szerint nem változna, 10%-uk szerint viszont javulna az életük és csupán 8%-uk nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre. A Tisza szavazók kiemelkedően magas aránya 86%-uk jobb életet vár, 10%-uk szerint nem változna az élet minőségük, 1%-uk szerint pedig romlana, 3%-uk nem tudott vagy nem akart válaszolni. Az egyéb ellenzéki pártra szavazók és párt nélküliek már nem ennyire magabiztosak. A pártnélküliek több mint fele (59%) nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre, és 24%-uk nem vár változást, csupán 12%-uk vár jobb és 6%-uk rosszabb életet. A többi ellenzéki párt szavazójának 38% szerint javulna az életük összességében, míg 27% gondolja azt, hogy változatlan lenne, és 24% szerint romlana
Az életkor mentén egyértelmű generációs törésvonal rajzolódik ki. A fiatalok körében kifejezetten erős a változás iránti nyitottság, a 18–29 évesek 66%-a, a 30–39 évesek 58%-a vár javulást egy kormányváltástól, miközben a romlástól tartók aránya alacsony marad, különösen a harmincasoknál 10%. Ezzel szemben az idősebb korosztályokban fokozatosan csökken a pozitív várakozás, és egyre nagyobb súlyt kapnak a negatív forgatókönyvek. A 40–49 éveseknél már csak 39%, az 50–64 éveseknél 36% számít javulásra, miközben a romlást várók aránya 19%-ra, illetve 26%-ra emelkedik. A 65 év felettieknél már a pesszimista várakozások kerülnek többségbe, 38% romlást és 28% javulást feltételez. A változatlanságot várók aránya minden korcsoportban viszonylag stabil, 12–18% között alakul, miközben a bizonytalanok aránya a középkorúaknál a legmagasabb, 23%. Összességében a fiatalabb generációk inkább lehetőséget látnak a változásban, míg az idősebbeknél erősebb a kockázatkerülés és a stabilitás iránti igény.
Az iskolai végzettség és a lakóhely szerinti különbségek ezt a mintázatot tovább árnyalják. A magasabb végzettségűek körében erősebb a javulásba vetett hit, a felsőfokú végzettségűek 56%-a számít pozitív változásra, szemben a középfokúaknál mért 45%-kal és az alapfokúaknál mért 33%-kal. Ezzel párhuzamosan a romlást várók aránya éppen az alacsonyabb végzettségűek körében magasabb, és itt jelenik meg a legnagyobb bizonytalanság is 24%-kal, ami információs különbségekre és eltérő politikai tájékozottságra utalhat. Területi bontásban a nagyobb települések felé haladva nő a változás iránti nyitottság, Budapesten 49%, a megyei jogú városokban 44%, a városokban 43% vár javulást, míg a községekben ez az arány 38%. A romlástól tartók aránya viszonylag hasonló a különböző településtípusokban, 20–24% között mozog, ugyanakkor a kisebb településeken erősebb a bizonytalanság és a változatlanságba vetett hit. Ez a különbség jól illeszkedik a centrum–periféria viszonyokhoz, ahol a városi, különösen fővárosi lakosság nyitottabb a politikai változásra, míg a kisebb településeken inkább a status quo iránti kötődés figyelhető meg.
Elkötelezettek és magabiztosak a magyarok a választást illetően
A részvételi hajlandóság összképe kifejezetten erősnek mutatkozik a teljes társadalomban. A válaszadók 65%-a mondja azt, hogy számára nagyon fontos a szavazás, további 18% is fontosnak tartja, még ha más programjai is vannak, és csupán 8% sorolja hátrébb a szavazást, illetve 8% mondja, hogy egyáltalán nem fontos (83% fontos, 16% kevésbé vagy egyáltalán nem fontos). Nemek szerint is magas az elköteleződés, de a férfiaknál még erősebb, 72% számára kiemelten fontos a részvétel, míg a nőknél ez 60%, ugyanakkor náluk nagyobb azok aránya, akik kevésbé priorizálják vagy bizonytalanabbak (88% fontos a férfiaknál, 80% a nőknél). Összességében egy mozgósítható társadalmi helyzet rajzolódik ki, ahol a választás napja sokak számára valódi prioritás.
Településtípus szerint inkább árnyalatnyi eltérések látszanak, de az irány mindenhol ugyanaz. A fővárosban a legerősebb a részvételi szándék, 76% számára nagyon fontos a szavazás, és összesen 86% tartja fontosnak valamilyen mértékben. A megyei jogú városokban 68%, a városokban 63%, míg a községekben 60% mondja azt, hogy kiemelten fontos számára a részvétel. A kisebb településeken ugyanakkor magasabb azok aránya, akik kevésbé elkötelezettek vagy bizonytalanok, a községekben például 22% sorolja hátrébb a szavazást vagy tartja egyáltalán nem fontosnak. Ez arra utal, hogy a részvételi hajlandóság országosan erős, de a mozgósítás hatékonysága a kisebb településeken még inkább kulcskérdés lehet.
A Tisza szavazók körében rendkívül magas az elköteleződés, 86% számára nagyon fontos a részvétel, és összesen 97% tartja fontosnak a szavazást, gyakorlatilag nincs passzív réteg. A Fidesz szavazóknál szintén erős a részvételi szándék, 74% kiemelten fontosnak tartja, és 94% összességében fontosnak (mindössze 6% sorolja hátrébb vagy tartja egyáltalán nem fontosnak). Az egyéb ellenzéki pártok szavazói már valamivel kevésbé elkötelezettek, náluk 81% tartja fontosnak a részvételt, miközben 19% kevésbé aktív. A pártnélküliek csoportja viszont látványosan kilóg, itt mindössze 27% mondja, hogy nagyon fontos számára a szavazás, és ugyanekkora arány, 27% tartja egyáltalán nem fontosnak, ami erős bizonytalanságot és alacsony politikai bevonódást jelez.
Az életkor és az iskolai végzettség szerinti különbségek tovább árnyalják a képet. A legidősebbek körében a legerősebb az elköteleződés, a 65 év felettiek 75%-a számára nagyon fontos a részvétel, míg a 40–49 éveseknél ez az arány alacsonyabb, 51%, és itt magasabb azok aránya is, akik kevésbé tartják fontosnak. A fiatalabb korosztályok viszont ismét magas aktivitást mutatnak, különösen a 18–29 és az 50–64 éveseknél, ahol 67% mondja, hogy a szavazás meghatározza a napját. Iskolai végzettség szerint pedig egyértelműen nő a részvételi hajlandóság a végzettséggel, a felsőfokú végzettségűek 80%-a számára nagyon fontos a szavazás, míg az alapfokú végzettségűeknél ez 58%, és náluk jóval magasabb a passzívabb vagy bizonytalan réteg aránya is. Összességében tehát a választási részvétel fontossága széles körben elfogadott, de a politikailag kevésbé integrált csoportoknál még jelentős mozgósítási tartalékok vannak.
Kutatásunkban megkérdeztük azt is, hogy mennyire biztosak a pártválasztók abban, hogy április 12-én valóban az általuk preferált pártra fognak ikszelni. A Tisza szavazói a legstabilabbak, 95%-uk teljesen biztos abban, hogy erre a pártra szavaz, és nincs érdemi bizonytalanság a táboron belül. A Fidesz szavazóknál is magas a bizonyosság, de már látható némi repedés, 90% teljesen biztos, ugyanakkor 10% különböző mértékben bizonytalan, ezen belül 4% akár meg is gondolhatja magát. Az egyéb ellenzéki pártok szavazói körében jóval gyengébb a kötődés, mindössze 73% teljesen biztos a választásában, miközben közel egynegyedük nem teljesen elkötelezett, és 7% kifejezetten nyitott a váltásra. Összességében tehát a két nagy politikai tömb közül a Tisza tábora tűnik a leginkább megszilárdultnak, míg a kisebb pártoknál és részben a Fidesznél is nagyobb mozgástér látszik a választói döntésekben.
