Három nap alatt több mint 6000-en írták alá Az otthoni ápolás munka, amelyért munkabér jár! címmel indított petíciót, amelyet a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület indított az aHang (www.4h4n9.ahang.hu) mozgósító platform felületén.
https://terjed.4h4n9.ahang.hu/campaigns/apolasidij
Az aláírók elszomorító, megrázó, felemelő indoklásokat írtak a petíció mellé, és a Facebook posztokhoz. Ez is bizonyítja: nagyon sok ember érintett, illetve hogy a társadalom egésze nem olyan érzéketlen, mint a döntéshozók. Senki sem gondolhatja azt, hogy 52 ezer forintos fizetésből (ez a kiemelt ápolási díj, tehát a legtöbb mi adható!) meg lehet élni.
Az egyik aláíró története: “17 éves, tartósan beteg gyermeket nevelek özvegyként, édesanyám segítségével. 4 órában dolgozom és mellette kapom a kiemelt ápolásit. Egyre inkább fogy az erőnk, a teherbíró képességünk, romlik az egészségünk. Ha már anyukám nem fog tudni tovább segíteni romló állapota miatt, fel kell adnom a munkámat. Van egy másik gyermekem is (ikrek), őt iskoláztatnom kéne. Ha kiesik a 4 órás bérem, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Örökösen gyötrődöm, mert érzem, hogy inkább otthon kéne lennem, hogy édesanyámat is mentesítve ÉN legyek a gyermekemmel. Nem helyénvaló, hogy 76 éves nagymama emelgesse, gondozza a 17 éves unokáját. Nekem kéne ezt tennem, DE kell a pénz is és nyugdíjat is kéne majd kapnom… Ha elismernék az ápolásit munkaviszonynak és megemelnék az összegét, akkor végre tehermentesíthetném anyukámat is, mert otthon tudnék maradni. Folyamatosan ott a kérdés: ne dolgozzak és ápoljam gyermekemet, kímélve ezzel anyukámat is, (aki nélkül nem tudtam volna munkát vállalni) vagy biztosítsam az anyagiakat megélhetésünkhöz.”
Magyarországon egy halmozottan sérül gyermek születése sok esetben egyet jelent a család elszegényedésével. Ha a szülők nem akarják intézményben elhelyezni gyermeküket, akkor egyikük elveszíti a munkáját. A kiemelt családi pótlékkal együtt csupán 76100 forintot kap az államtól, ebből kellene a mindennapos kiadások mellett az extra orvosi költségeket, fejlesztéseket stb. fizetnie. Embertelen elvárás ez az államtól.
A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület azt próbálja elérni a döntéshozóknál, hogy foglalkoztatási jogviszonyként ismerjék el az otthoni ápolást, amelyért legalább minimálbér járjon.
Az egyesület több éves küzdelme fontos állomásaként tekint a petícióra, azt remélik, hogy sikerül felhívni a társadalom és a döntéshozók figyelmét a súlyos betegek, köztük a halmozottan sérült gyermekek otthoni ápolását végző családok lehetetlen helyzetére.
2017-ben egy tömeges levélküldő akciójuk hatására számos kormánypárti képviselő biztosította az érintett szülőket a támogatásáról, mégsem történt előrelépés az ügyben, idén megismételték kérésüket.
„Magyarország miniszterelnöke az elmúlt hetekben arról beszélt, hogy meg akarja hallgatni a magyar nőket, hogy mi kell ahhoz, hogy több gyermek szülessen az országban. A magyar nők és férfiak egy csoportjának tagjaként szeretném ezúton elmondani: például az, hogy ha a gyermekkel bármi történik, ami miatt fogyatékkal élővé válik, az egyébként is tragikus helyzetet ne rontsa tovább a társadalom azzal, hogy a megélhetés perifériájára, a szegénységbe taszít teljes családokat. A gyermekvállaláshoz szükséges pozitív jövőképnek a mi életünk is része, azt is látnia kell a szülőknek, hogy az ország, a társadalom akkor is fogja a kezüket, ha nehéz helyzetbe kerülnek” – írták a szülők a képviselőknek.
Nemcsak Nyugat- és Észak-Európában, de a volt szocialista országokban is sokkal többet áldoznak a kormányok a halmozottan sérült emberek, köztük gyermekek otthoni ellátására.
Tavalyi adatok szerint Romániában ápoló asszisztensnek hívják, aki ezt a munkát végzi, és 1250 lejt, 87 ezer forintot kap havonta. Szlovákiában az otthoni ápolók bére (nem segélye!) 435 euró (138 ezer forint). Csehországban a kiemelt ápolási díj 180 ezer forintnak megfelelő összeg havonta, Horvátországban 445 euró (140 ezer forint).
Ehhez képest Magyarországon a legmagasabb, a kiemelt ápolási díj összege 2017/2018-ban nettó 50 220 forint.
Ez az összeg jár azért a munkáért, amelyet egy videóban mutat be az egyesület:
Azok a szülők – sok esetben egyedülálló anyák –, akik halmozottan sérült gyermeket nevelnek nem tudnak munkát vállalni, így több száz háztartásban kell két vagy több embernek 100 ezer forint alatti összegből megélnie, míg egy sérült gyerek ellátása megannyi többletköltséggel jár. A tartós ápolást végző családtagok száma Magyarországon 12000 fő.
Ma egy intézményben elhelyezett tartósan beteg személyre jóval többet költ az állam, mint amennyit az otthoni ápolásra. Ez gazdaságilag káros és embertelen megkülönböztetés.
A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület ezért azt kéri, hogy az otthoni ápolás váljon foglalkoztatássá, annak bére pedig legalább a minimálbér összegét érje el.
Júniusban az egyesület az összegyűlt petíciókat eljuttatja az Emberi Erőforrások Minisztériuma érintett államtikárságainak frissen kinevezett vezetőihez.
A petíció szövege:
A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület petíciója
A tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása ma Magyarországon nem számít foglalkoztatási jogviszonynak. Az otthoni ápolást végzők csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csak 52800 forint. 12 ezer ember gondozza ennyi pénzből súlyosan beteg hozzátartozóját.
Követeljük az otthoni betegápolás munkaként való elismerését és díjazását! Legalább a minimálbér összegét kapják meg azok, akik napi 24 órás szolgálatban dolgoznak súlyosan beteg hozzátartozójuk mellett.
A halmozottan sérült emberek intézményi elhelyezése ellátottanként körülbelül annyiba kerül, mint a minimálbér nettó összege. Emberségesebb és gazdaságosabb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátásának biztosítására költi az állam.
A környező országokban gazdaságilag és társadalmilag mindenhol elismertebb az otthoni ápolást végzők munkája és nem jelenti a háztartás ellehetetlenülését, ha tartós beteg él a családban. Magyarországon, ha egy szülő magára marad súlyos beteg gyermekével, a kiemelt családi pótlékkal együtt havi 76100 forintból kell megélniük, miközben egy tartós ápolásra szoruló gyermek ellátása komoly költségekkel jár.
Anyagi és társadalmi megbecsülést kérünk az otthoni ápolást végzőknek és a szeretetteljes törődés lehetőségét az ellátottaknak! Ennek alapvető feltétele az otthoni ápolás anyagi hátterének megfelelő biztosítása az állam részéről.
