Május közepén indult az a petíció a szabad.ahang.hu oldalon, amely azt kéri: maradjon kötelező az örökbefogadók tanfolyama. A tanfolyamot 2003-ban vezették be a gyermeket örökbe fogadni kívánó szülők számára, 2018-ban pedig olyan fontosnak ítélte a kormány, hogy 21 óráról 40 órásra bővítették. Most ezen változtattak – szakmai indoklás nélkül.
Először a petíció indítójának szavait tolmácsoljuk:
“A Fülöp Attila és Novák Katalin államtitkárok által beterjesztett, az örökbefogadási folyamatot könnyítő és gyorsító törvénymódosításokat június 16-án elfogadta a Parlament.
Az általad is aláírt petíció és minden számottevő szakmai szervezet tiltakozása ellenére eltörlik a felkészítő tanfolyam kötelezőségét.
Rengeteg tiltakozó cikk és interjú készült, a parlamenti vitában rengeteg ellenérv elhangzott, sőt még filmet is forgattunk, amit – többek között – az RTL Klub esti híradója is lehozott.
Mindenesetre már az is valami, hogy tele volt a sajtó a petíciónk kapcsán az örökbefogadás témájával majdnem egy hónapig folyamatosan.
Mindeközben Fülöp Attila államtitkár naponta többször is posztolt a témában Facebookon, és a továbbra is hiányzó indoklás és érvelés helyett csak azt ismételgette, hogy tekintsük az örökbefogadni vágyó szülőket felelős felnőtt embernek, és nincs okunk feltételezni, hogy nem fogják majd elvégezni a tanfolyamot. Pedig van! A több mint 15 ezer aláírónk közül több ezren örökbefogadó szülők maguk is, és aláírásuk okaként egytől egyig ugyanazt írták: nem akartak eleinte tanfolyamra menni, ha nem lett volna kötelező, nem is mentek volna el, és a tanfolyam elvégeztével döbbentek rá arra, az mennyire alapvető fontosságú.
Az utolsó pillanatig küzdöttünk: a törvény megszavazásának reggelén több száz plüssállat társaságában tartottunk még egy sajtótájékoztatót a Parlamentnél. A gépkocsi lejárat előtt a szavazásra érkező képviselők mind láthatták üzenetünket.
Ezek a plüssök – melyeket a Szabadság téren gyűjtöttünk – dolguk végeztével az Igazgyöngy Alapítványhoz kerültek.
A törvény elfogadásának feltehetően tragikus hatásai évek múlva fognak csak jelentkezni, mert most még tanfolyamot végzett várakozók állnak a sorban néhány évig.
Azt tudjuk csak remélni, ha majd évek múltán a romló statisztikák eljutnak a döntéshozókhoz, talán akkor majd hajlandóak lesznek a párbeszédre, a szakmai szervezetek meghallgatására.”
Nekünk az aHangnál most azzal kell megbirkóznunk, hogy erőt merítsünk a kudarcból. Tudjuk, hogy nem minden kampányunk ér el sikert, ez most mégis nagyon fáj: mert olyan sokszorosan traumatizált gyermekekről van szó, akiknek szerető és az örökbefogadás sajátos kérdéseiben is felkészült szülőkhöz kellene kerülniük azért, hogy boldog felnőttekké váljanak.
Vigasztal minket, hogy tízezrekhez, talán százezrekhez is eljutott, hogy miért fontos az örökbefogadói tanfolyam. Bár sovány, de vigasz az is, hogy tudjuk: a bizottsági ülésen sem támogatta minden kormánypárti képviselő a módosítást, és Novák Katalin is válaszolt a megkeresésünkre az ügyben. És persze a legfontosabb, hogy több mint tizenötezren változatos eszközökkel, de egyként álltunk ki a gyermekekért.
