Még ma délelőtt is arra készültünk, hogy tüntetni fogunk Románia Nagykövetsége előtt Verespatakért. Megterveztük a transzparenseinket, megkerestük az irodánkhoz legközelebbi nyomtatószalont, egyik munkatársunk már a kabátját húzta. Ekkor kaptuk meg az örömteli hírt:
Verespatak megmenekült.
A román kormány benyújtja a szükséges dokumentumokat az UNESCO-nak Verespatak világörökséggé nyilvánításához, így nem épül meg az aranybánya; ezért hát tüntetés helyett ünnepelni indultunk a nagykövetséghez.
A tiszai cianidszennyezés Romániának és Magyarországnak egyaránt katasztrófát jelentett. 2000. január 30-án késő este az aranybánya ülepítőgátja átszakadt a romániai Zazárnál, ezáltal százezer köbméter cianidos és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult végig a Lápos folyón keresztül a Szamosba és a Tiszába. Az eredményt a legtöbben ismerjük: ökológiai katasztrófa, amelynek következményeként például ezernél is több tonna hal elpusztult, de kagylók, szitakötők, kérészek és rákok is.
Egy kanadai cég, a Gabriel Resources újra bányát akart nyitni a romániai Érchegységben – az aranyat ebben az esetben is cianidos technológiával nyerték volna ki. Egy út maradt arra, hogy Verespatakot megőrizzük, és az újabb cianidszennyezést elkerüljük: az, ha Verespatakot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítja. A szándék (legalábbis szavak szintjén) már többször megvolt a román kormány részéről, mégis mindannyiszor kihátrált a döntés elől, ugyanis a Gabriel Resources 4,4 milliárd dolláros kártérítési igényt helyezett kilátásba, amennyiben nem kapja meg a bányához szükséges engedélyeket.
Ez alkalommal a kormány nem hátrált meg, és teljesítette több tízezer ember akaratát.
Partnerszervezetünk, a romániai Declic aktivistái 15 éve dolgoztak azon, hogy ne következhessen be újra a húsz évvel ezelőtti környezeti katasztrófa, és a bánya ne épüljön meg – ezt értünk, a Tiszát, a folyók varázslatos élővilágát tisztelő és szerető magyarokért is tették számos román, nemzetközi és magyar civilszervezettel együtt: például a Magyar Természetvédők Szövetségével, a Védegylettel és a Fenntarthatóság Felé Egyesülettel.
Ez egy újabb nagyon szép példa arra, hogy ha több tízezren összefogunk a leghatalmasabb vállalatok környezetkárosító tevékenysége ellen, ki tudjuk kényszeríteni a természetnek, ezáltal mindannyiunknak kedvező döntést. Erre világít rá a mostani sikerünk!
S végül óriási köszönet a mai napért Fidrich Róbert környezetvédelmi aktivistának, a mai nap fő szervezőjének és szónokának.
Uniti Salvam Rosia Montana!
